MúzeumDigitár

Close
Close
Viski Károly Múzeum Kalocsa Néprajz kiállítás - 4. terem - Pingálás

Néprajz kiállítás - 4. terem - Pingálás

Az első világháború után pingálóművészetünk éppen úgy, mint népi hímzésünk, lényeges változáson ment keresztül. A motívumok megnagyobbodtak, részletesebbek és színesebbek lettek. Mindinkább naturalista jellegűvé váltak. Széleiket kontúrozták. Egyes virágmintákba olykor még kisebb, sokszor egészen más jellegű de minden esetben kiragyogó virágdíszt is festettek. Az érdekes megoldások fokozták a hatást. A szerkesztési mód zsúfoltabb lett. A koszorú összetettebbé vált, és a mezők alapozására több szín használtak.

A XIX. században divattá vált koszorú a motívumok gyarapodásával egyre szélesedett, majd az 1930-as évekre csokrokká alakult, s beborította az egész falat. A pingálás állandó kölcsönhatásba került a kiszínesedő hímzéssel, így motívumaik és színviláguk – a felhasznált anyagok függvényében – szinte teljesen megegyező lett. Segítette a kiegyenlítődés folyamatát az is, hogy az író- és pingálóasszonyok ugyan azok a személyek voltak.

A bútorfestés színeihez hasonlóakat vásároltak a pingálóasszonyok is, de ők már a vörös, a kék és a sárga több színárnyalatát alkalmazták, s megjelent egy újabb színfolt, a rózsaszín. A parasztasszonyok fantáziájának újabb tükre a Kalocsán vásárolt porfestékek népi elnevezése: humokződ (világoszöld), pántlikapiros (cinóbervörös), császársárga (világossárga), tüzes- vagy narancssárga (sötétsárga), barátszínű (indiai vörös), bársonypiros (angolvörös), égszínkék (kobaltkék), sütétkék (ultramarinkék), duflapiros (rózsaszín). A felsorolt színek mellett kisebb mértékben előfordult a fekete is, mellyel a konyhák kémény alatti részének falát festették ki, vagy az emberalakos figurák ruháinak pingálásánál alkalmazták.

Népi pingálásunk második világháború utáni időszakra már a hanyatlás szakasza. A hagyományos parasztházak gyorsan átépültek. A lakásokat városiasan rendezik be, ehhez a parasztos pingálás nem illik. Még elvétve találkozhatunk pingált konyhákkal és szobákkal de már csak ott ahol a ház asszonya maga is ért ehhez a művészethez.

A falak alapozása valamilyen világos pasztell színnel, néha már csak fehérrel történik. A felső záró koszorú alá eltérő színnel mezőt nem festenek, és gyakran pántlikával sem szegik be. Pingálóasszonyok, akik kitűnő íróasszonyok is, művészetüket már inkább csak a megrendelések teljesítéseképpen gyakorolják.

[ 0 Objects ]