Somogyi kincsestár néprajzi látványraktár állandó kiállítás
hu
Rippl-Rónai Múzeum
Néprajzi Látványraktár
Néprajzi Látványraktár
A kobaktök kulacsként funkcionált, ezért a zarándokok és a vándorok legjellegzetesebb szimbóluma, gyakori a Szent Rókus, Szent Jakab, Szent Ignác ábrázolásokon. Mindenhol megterem, ahol a csírázáshoz szükséges 12-15 Celsius fok meleg biztosított. A dunántúli pásztorok előszeretettel díszítették a kobakot és a hébért. A jófajta vetőmag kézről kézre járt, egymás között cserélgették. A tököt a ganédomb közelébe vetették, termését tavaszig szárították, majd pirosas színét a füstöléstől kapta. Ezután tetején lyukat vágtak és vesszőt pörgettek benne, hogy az összeszáradt belsejét kiszedjék. .
Közepes nagyságú termés. Külső felületét karcolás technikájával díszítette az alkotó. A felület 4 kazettára osztott. A felület sárgított.
Karcolt technikával készült. Fő motívuma a vadász és kutyája. Mellékfigurák az erdő állatai: őz, szarvas, vaddisznó.
Karcolt technikával, hagyományos somogyi pásztormotívummal díszített kobaktök. ovális térben "Kapolis" megfogalmazású virágkompozicíó
6,5 cm magas, 7 cm széles, 3,5 cm mély, hatszögletesre lapított, szaruból készült sótartó. Alja és teteje fából készült, tetején domború faragással szarvas, aljában „1888” évszám. Oldalain körbe karcolt díszítés, tulipános-leveles kompozíció, keskenyebbik lapjain kockás mintázat.
6,5 cm magas, 8,5 cm széles, 4 cm mély, lapított, szaruból készült sótartó. Alja és teteje fából készült. Oldalain körbe karcolt díszítés, egyik felén pávás-leveles kompozíció és „1896” felirat, másikon vízszintesen futó virágos minta.
8 cm magas, 4 cm átmérőjű, szaruból készült, hengeres alakú sótartó. Alja fából készült, teteje leemelhető. Oldalán tulipános és négyleveles virágminta, belevésve „M I” monogram. Kölesdy Esmeranczia ajándéka.
A paraszti társadalomban a fiúk férfivá érésének meghatározója a munkabírás volt, amikor ebben egyenlővé váltak a felnőtt férfiakkal, akkortól az élvezeti szerek világába is beavatást nyertek. A paraszti fényképeken gyakori, hogy a legények kezükben cigarettát tartanak. A dohányzás és a jó bor élvezete olyan saját rítusa volt a férfiak világának, amiből az asszonyi nem kizáratott. A gyufatartók és pipaszárak mellett a pásztorok gyakran készítettek cigarettakínálókat és szipkákat is, mert ezek kedvelt ajándéktárgyak voltak a férfiak körében.
Ez a sótartó a híres buzsáki fafaragó, Boszkovics János munkája. A felmelegített és megformált szaru oldalrészt aprólékos karcolás és színes spanyolozás díszíti: a minták helyét előre kimetszette, majd feltöltötte színes viasszal. Az egyik oldalon dekoratív virágok, a másikon egy lovas huszár. Boszkovics munkáira jellemző, hogy vonalvezetése, karakteres figurái játékosságot, vidámságot sugallnak.
Ez a sótartó a híres buzsáki fafaragó, Boszkovics János munkája. A felmelegített és megformált szaru oldalrészt színes spanyolozás díszíti: a minták helyét előre kimetszette, majd feltöltötte színes viasszal. A sótartó oldalát díszítő színes, dekoratív virágokat szépen kiemeli a szaru háttér. A teteje faragott fából készült, melyen a virágminta harmonizál az oldalán láthatóval.
8 cm magas, 7,5 cm széles, 4 cm mély, lapított, szaruból készült sótartó. Alja és teteje fából készült, teteje faragott, két tömör, íves foganytúval. Oldalain karcolt virágmotívumos minta, mely erősen megkopott. A 19. század második felében készülhetett.
9 cm magas, 7 cm széles, 3,5 cm mély, lapított, szaruból készült sótartó. Alja és teteje fából készült, teteje fogantyúsra faragott. Oldalain karcolt minta, korsós-tulipános motívum, egyik oldalán „1889” felirat, a harmadik szám nehezen olvasható. Fekete József mosdósi rajztanártól vétetett.
Felül 8 cm, alul 7 cm átmérőjű, 5 cm magas henger alakú, csavarható fedeles tartó. Fából készült, alján és tetején két-két sor domború sáv díszítéssel, egyéb mintázat nincs. Fekete József mosdósi rajztanártól vétetett
[Rekord frissítve: ]