Morse-féle távírógépek és tartozékok

Váltónak nevezzük a távíró berendezésnek azon felszerelését, amelynek segítségével távíróvezetékeket egymással összeköthetünk, és a gépekhez különböző telepeket kapcsolhatunk. A keresztlemezes váltót egymás felett keresztbe fektetett és egymástól elszigetelt rézhasábok képezik. Ha a keresztpontba hasított fémdugaszt illesztünk, a felső lemez az alsóval érintkezik. Legtöbbször mint vezetékváltókat alkalmazták. A függőleges lemezekhez a vezetékeket, a vízszintesekhez a készülék felé menő vezetékeket kellett kötni. A keresztlemezes váltókat telepváltóként is használták, amikor az elemcsoportokat a vízszintes, a készülékek felé haladó vezetékeket a függőleges lemezekhez kötötték.

A Hauser cég által 1867-ben gyártott eredeti papírszalagba a gyártás során benyomták a gyártó nevét és a gyártás évszámát! A szalag egyik oldala ragasztóval bevont, így a Hughes-féle betűtávíróval vagy később a szalagra író távgépírókkal küldött szöveges üzenetet közvetlenül rá tudták ragasztani a távirati űrlapra és továbbíthatták a címzettnek.

A Siemens-féle kékíró közvetlen, illetve jelfogós működtetésre is alkalmas. Az írószerkezet elektromágnesének tekercsei cserélhetők (30 ill. 60 Ohm), a tekercsek magassága állítható. Az írókerék egy kis fedeles festéktartóból kapja a tintát. A gépet 10 félfordulattal lehet felhúzni és 8 perc alatt jár le.

Az 1V feszültséget biztosító Meidinger elemet távírógépek helyi telepeként használták. Elektródái: réz és horgany/cink/ lemezek. Elektrolit: rézgálicoldat és víz. Jelfogós Morse-gépnél helyi és vonaltelep, jelfogó nélküli gépnél csak vezetéktelep szükséges. Az elemek sorba kapcsolásával tetszőleges feszültségű telepet tudtak összeállítani. Helyi Morse gép részére 4 elemet kapcsoltak sorba. Üzemideje az 1 évet is elérte.

Morse-jelek szalagra nyomtatása helyett, vagy mellett használták a kopogót (sounder). A kopogó egy elöl nyitott fémbúra alatt elhelyezett jelfogó, amelynek a morzejelek ütemében kopogó hangját a fémbúra akusztikusan felerősítette és a távírász felé irányította. Gyakorlott távírászok 25-40 szó/perc sebességet tudtak dolgozni. Az 1880-as évektől kezdték használni. Magyarországon 1900-ban engedélyezték a használatát.

Különleges kialakítású, súly meghajtású Morse távírógép. A papírszalagot a gép alatti kis fiókból húzta ki. A súlymotor hiányzik, működéséről nincs további információnk.

A svájci igazgatás területén használatos Morse rendszerű távíró, működése azonos a hazai készülékekével. Jellegzetessége a a két motolla (szalagorsó) és a fa fogantyús felhúzókar.

A svájci igazgatás területén használatos Morse rendszerű távíró, jellegzetessége a festékkerék, a kettős motolla (szalagorsó) és a fa fogantyús felhúzókar..

Kiss József posta és távírda főigazgató új típusú Morse kékírója, amelyet 1889-től vettek használatba. A Kiss-féle kékíró külön jelfogóval működik (közvetett kapcsolás, a gép a vonalról le volt választva). A papírtekercs a gép alatti kis fiókból jön elő, a mágnestekercsek nem állíthatóak. A PTRT. 1889. 68. sz. 329 old. megjelent 53.807. számú utasítás elrendeli a módosított szerkezetű távírógép nyilvántartásba vételét, rendszeresítését a távíró hálózatban, amely később Kiss-féle kékíró gép néven vált ismeretessé. A magyar távíró hálózatban 1957-ig működtek. Egger

A Morse-jeleket író Svéd-féle kékíró olyan kialakítású, hogy a Kiss- és Hollós-féle írógépek helyett is alkalmazható volt. A cserélhető elektromágnes (30 Ohm vagy 600 Ohm) és az írószerkezet lényegesen eltérő felépítésű az előző két típustól. Dolgozó-, vagy állandó folyamú üzemre is alkalmas. A berendezést az 1920-as években rendszeresítették.

A Morse-jeleket író Svéd és Társa-féle kékíró olyan megoldású, mely alkalmassá teszi a Kiss-, és Hollós-féle írógépek helyett való alkalmazást is. A cserélhető elektromágnes (30 Ohm vagy 600 Ohm) és az írószerkezet lényegesen eltérő felépítésű az említett két típustól. Dolgozó-, vagy állandó folyamú üzemre is alkalmas. A berendezést az 1920-s években rendszeresítették.

A Morse-jeleket író Svéd-féle kékíró olyan kialakítású, hogy a Kiss- és Hollós-féle írógépek helyett is alkalmazható. A cserélhető elektromágnes (30 Ohm vagy 600 Ohm) és az írószerkezet lényegesen eltérő felépítésű az előző két típustól. Dolgozó-, vagy állandó folyamú üzemre is alkalmas. A berendezést az 1920-s években rendszeresítették.

Fa talapzatra szerelt, rúgós óraművel hajtott, hordozható, katonai alkalmazású Morse-féle kékíró távírógép. Beépített mA-mérővel és Morse-billentyűvel rendelkezik, a motollák (papírszalag orsók) tartószárai szállításkor behajthatóak. Fa védőburkolata hiányzik.

Kiss József posta és távírda főigazgató új típusú Morse kékírója, amelyet 1889-től vettek használatba. Ezt a példányt később gyártotta az E.I.V.R.T. A Kiss-féle kékírót különálló jelfogó működteti (ez nincs a fotón), részei az elektromágnes, az írószerkezet, és az óramű. Az elektromágnes tekercsének ellenállása 30 Ohm, működtetéséhez 3-4V feszültség szükséges. (4 db Meidinger elem, vagy 2 cellás akkumulátor). Az írószerkezet az elektromágnes behúzott állapotában felemelkedik, az írókorong a papírszalaghoz nyomódik, és arra rövidebb, vagy hosszabb jeleket ír. Az írókorongot az óramű forgatja, nyugalmi helyzetben a korong az alatta lévő festéktartóba merül. A papírszalag az írógép faalapzatában helyezkedik el. Az óramű teljes felhúzásával a gép 5 percig jár, a szalag sebessége percenként 1,5-1,8 m. Az írószerkezet (elektromágnes) működtetéséhez 60mA szükséges, de a távíróvonalakon folyó áram erőssége csak 15-30mA. Így a Kiss-féle írógépet nem lehetett közvetlenül a vonalra kapcsolni, ezért volt szükség egy különálló –érzékeny– jelfogóra. A hátulnézeti fotón egy tartalék rúgóház látható a talapzatra rögzítve.