MúzeumDigitár

Close
Close
Viski Károly Múzeum Kalocsa Néprajz kiállítás - 2. terem - 6. rész - Tisztaszoba

Néprajz kiállítás - 2. terem - 6. rész - Tisztaszoba

Pingálás

A pingálást (falfestés) először Simonyi Jenő írta le 1882-ben: "A szoba oldalai mindig hófehérek, a mestergerenda és a padlás sárgára vagy világos vörösre vagy kékre van festve. [...] A szoba falain fölül egy tarkára festett szalag fut körül. E tarka szalag mindig többszínű csíkokkal van szegélyezve. Legáltalánosabb, hogy a széles szalag alapszíne kék, az alatta levő keskeny szalagé vörös, melyen alul zöld-kék vagy csak kék csík van. Az alapszínekre tarka-barka virágok vannak festve. A rózsa és a tulipán sohasem hiányzik, a többi virág külömböző a gazdasszony ízlése szerint és változik a divattal." A legáltalánosabb motívum a rózsa, melynek számtalan variációját találó elnevezésekkel illették: rúzsabimbó, tetejes rúzsa, leveles rúzsa, csillagos rúzsa, szíves rúzsa, ágas rúzsa, kerek rúzsa, koronás rúzsa, pöttyös rúzsa, malomkerék rúzsa, pülés rúzsa. A pülés rúzsa nagy mennyiségben és pazar változatosságban szerepel. Jellemző, hogy a rózsák közül egymaga meghaladja a magyar nemzeti virágként ismert, s szintén számtalan változatban alkalmazott tulipánt. A rózsák és a tulipánok mellett jellegzetes motívum a lógós liliom, nefelejcs, cserösznyeszöm, cserösznyeág, akácvirág, gyöngyvirág, szívamagos, bajúszos, szarkaláb, lenvirág, csörgetővirág, szívaszöm és az újjas csillag. A virágos indák kezdő motívumai a szalagos rúzsák és az ugyancsak szalagos pünkösti rúzsák, de néha egy-egy edény, vagy az indát tartó szerepnek megfelelő egyéb ornamentum. A növényi motívumok mellett számtalan esetben ábrázoltak madarat, sőt figurákat is: menyasszony, vőlegény, galamb, fecske, páva, fácán, gólya, bíbic, kakas.

Az alapozást a határ székesfoltjain szedett fűmeszelővel készítették el, a motívumokat pedig disznóból húzott sörtéből vagy a tehén farkából levágott szőrből készített virágmeszelővel festették rá. A mező alapozása és a motívumok pingálása tejes (tojásos) festékkel történt.

1882-ben a kalocsai népi pingálóművészet eléggé fejlett volt.

A koszorú alatti falsíkot fehérre meszelték, aljára 15 cm széles kék színű lábazatot húztak. A pingálásnak ez a formája nem mindennapi ízlésre vallott. Ha az így pingált szobában látjuk a sötétkék alapra festett tarka virágos bútorokat, a falra akasztott, szalagcsokros cifra gyertyák között a szentképeket, a sokszínű hímzett hagyományos ruhaféléket, különösen a parádés vetötágyat, érezzük, hogy a gerendázat alatt végigfutó koszorú ezt a festői hatású enteriőrt pompás keretbe fogja össze.

Bútorok

A paraszttársadalmakban az ember életének nem volt olyan szakasza, amely valami módon ne kötődött volna a házhoz.

A ház az emberi élet alfája és omegája, hiszen abban született meg a gyermek, s ott fektették ravatalra az elhunytat. A ház adta a hátterét a hétköznapok és az ünnepnapok történéseinek. Ugyan az a ház volt a színtere a családi élet szent és profán megnyilvánulásainak. Ennek megfelelően osztották ketté a ház terét.

A tűzhely, a kemence és annak környezete a hétköznapi, a mindennapi élet színtere volt, a vele átlósan szemben lévő sarok a szent tér, a szentelmények tárolásának a helye, a megszentelt idő eltöltésének a tere. A két teret a ház két másik sarka között húzott átló választotta szét, mely két részt nemcsak e képzeletbeli vonal különített el egymástól, hanem megkülönböztették azokat az ott elhelyezett bútorok is.

Ugyancsak a komáromi példák hatására fejlődött ki a kalocsai asztalosok formavilága. A hartaiakat megelőzve, valamivel korábban kialakulhatott a kalocsai ládák sajátos stílusa, hiszen ennek mintája, a komáromi második korszak formavilága mellett már nem hatott rá a harmadik korszak ékrovásos technikája. A XVIII. század legvégén megindult a kalocsai, virágos bútorfestés, amely attól később, csak az 1850-es évekre formálta ki saját stílusát. Természetesen nem hallgathatjuk el, hogy a legelső datált kalocsai bútoron megtalálható a komáromiak harmadik korszakára jellemző faragás. A két faragott kazettát kitöltő, kétfülű virágcserépből kiágazó tulipánt három sorban szegélyezi a gránátalma és a hatszirmú virág, valamint a gyöngyvirág.

A kalocsai asztalos céh megalakulása után néhány évtizeddel, már az 1850-es években jelentkeztek azok a kontárok, akik a nehezen megközelíthető szállások lakosságának igényeit igyekeztek kielégíteni. A céhek 1872. évi megszűntetése után eltűnt a kalocsai céhesek festette láda. Elfoglalta helyét a barnára festett láda, melyeknek elejét a sublótok mintájára három részre osztottak. Az új felületre az asztalosok helyett asszonyok festették az új mintákat. A két álfiókot és az alsó fiókot három-három virágkoszorúval díszítették, s a tetőre került a név mellé a házasságkötés évszáma is.

A XX. század elején a pingálóasszonyok próbálkoztak a hagyományos bútorfestés újraélesztésével.

A városi mintára terjedő flóderozott, sokszor matricával díszített darabok azonban a XX. század elejére végleg kiszorították a festett ládákat.

Képek: c:\macsai\neprajzi-kiallitas-201907\2 terem\jobb oldal\szoba\N72-36-1-2_agy\

Ágyneműek

Az elsőházbeli hímzett ágynemű legtöbbször lakásdísznek számítottak. Csal kivételes esetben használták azokat. A hímzett párnákat és dunyhákat parasztdalaink is meg-megemlegetik.

Mikor pedig a lakodalmas házban a menyasszony kikérése után felhangzott a Kocsira ágyam, kocsira ládám dallama, az asszonynép nagy hujogatások közepette az udvaron vagy a szálláson végig, ugyancsak megtáncoltatta a parádés párnákat. Hadd lássa országvilág, mit visz magával az újmenyecske! (Párnatánc)

A párnahuzatok (vánkusciha, vánkushéj, héj) díszítése többféle volt. Különböző időszakokban nemcsak a motívumok, a térkitöltési formák, hanem a hímzési módok is változtak. De változott a vánkushéjak anyaga és az erre történő hímzések helye is. Az elsőházbeli egyik vetötágyának huzatai még vastagabb fonalú takácsszőttes vászonból készültek. A huzatokon tenyérnyi szélességben piros-fehér csíkok váltakoztak. A nyitott ún. caklis végeken, a gombolásnál, kékszínű öregmintás kivarrások voltak. Ezekből később használati ágynemű lett és elszakadtak. A díszített ágyneműk azonban abban az időben is leginkább finom vászonféleségekből készültek.

Már a legrégebbi vánkushéjakon találkozunk oldalas-véges hímzésekkel is. Ezek beágyazáskor a szélekre, a csak véges hímzésű vánkusok pedig középre kerültek. Mivel az oldalakat az ágyterítő nem takarta, az oldalas díszítés jól látható volt.

A begyűjtött legrégibb párnahuzatokon a gombolási részeken és a vánkusfenéken is díszítést láthatunk. Lassanként ezeket az egyre díszesebbé váló gombolási résszel kifelé ágyaztak. Így a vánkusfenéken az ún. fordított végén lévő hímzés nem érvényesült. Ekkor még a vánkushajat lapos hímzéssel,leginkább egyszínű fonallal, feketével, pirossal vagy kékkel varrták ki. Ezeket a színeket együttesen is használták.

Nem sokkal későbbi (1880-as) darabokon a töltöttvarrás lyukhímzéssel váltakozott, de a vánkusfenék még mindig töltöttvarrás volt.

A divat hatására a lyukhímzés egyre jobban tért hódított. A vánkusfenék kivarrása elmaradt és az oldal-véges díszítés mindinkább elterjedt. A párnavégek színhatása nagyban fokozták a gyakran alkalmazott szalagbújtatós (pántlikafűzős) megoldások és a színes kasmír, klott, a századforduló idejétől pedig tükörselyem alátétek.

A két világháború között az ágynemű díszítése is változott. A fehér vánkushéjak három oldalán elálló keskeny szélt hagytak. Ezt és a felső felület egy részét varrták ki fehér hímzéssel (franciás).

A sokszínű hímzés az ágyneműkön is megjelent. A harmincas években ezek selyem csíkos ágyneműre kerültek a felső felület három szélén körülfutó koszorú formájában.

A második világháború után már csíkos és kockás kanavászból készült huzatokra alkalmazták a színes hímzést az előző módon. A hímzés divatjában nem történt lényeges változás de a hímzett felületek csökkentek.

A dunnahuzat mindkét végét díszítették. Többször nemcsak a végeken, hanem a középső részén is, ahol ágyazásnál visszahajtják. Itt főként lyukvarrást alkalmaztak. A díszítési mód azonos volt a párnahuzatokéval és ugyanúgy változott a divat szerint.

Alsólepedő. A széleken koszorúsan díszített lepedővel az elsőházbeli nyuszolya szalmazsákját és tollaspárnáját takarták le. Egy vagy többszínű laposhímzéssel, fehér lyukvarrással vagy ezek együttes alkalmazásával varrták ki.

Ágytakaró. Rendesen valamilyen lengébb fehér textilanyagból, ritkábban színes hímzésű díszítéssel készült.

Pólyavánkus. A hímzés divatja erre is kihatott. A legrégibb ismert darabok díszítése egyszínkék töltöttvarrásos, de lyukvarrásos, piros-kék hímzéssel a sarokban. A sokszínű hímzés megjelenése után a pólyavánkus is színes hímzésű lett. Érdekes a díszítések elhelyezési módja. A pólya három sarkát úgy varrták ki, hogy a kisbabát karon tartják, a fej fölötti és az anyától kifelé eső, gazagabban díszített részek jól láthatók legyenek.

Terítők

A hímzett terítők leginkább csak az asztalra és később sublótra kerültek. Kisebb terítőket itt-ott vallásos jellegű falioltár leterítésére használták.

Az asztalterítő díszítése változatos volt. Különböző időszakok stílusának megfelelően legtöbbször laposhímzéssel vagy lyukvarrással keverten, koszorúsan díszítették. A középső koszorúba sokszor a készítő nevét és jelmondatot varrtak. Volt olyan, amelybe a készítés évszámát is belehímezték.

A harmincas években az asztalterítő kivarrása sokszínű hímzéssel történt. A legutóbbi időben dobátrúzsás változataival is gyakran találkozunk.

Hétköznapokon és jeles napokon más terítőt használtak. A hétköznapi terítőre egyszerűbb, keskeny koszorú került. Ennek anyaga nemritkán takácsszőttes csíkozott házivászon volt. Búcsú napján a messzi szállásokra elkerült rokonság is mind fölkereste a családot. Ilyenkor a legdíszesebb terítővel parádéztak, amelyet csak erre az alkalomra használtak. Karácsonykor fehérrel hímzett terítő került az asztalra.

A sublótterítő is koszorús díszítésű volt, sűrűn szalagfűzések alkalmazásával.

[ 35 Objects ]

Szék

Fenyőfából készült. A hatszögletű ülőlapba négy kifelé tartó sokszögletű botláb van csapolva. Támláján fűrészelt díszítés szív alakú kivágással. Felülete sötétkékre festett, piros szegéllyel. A támlán kétfülű cserépből kiinduló virágok. A szívből kiinduló piros-zöld lángok. A támla alján: BAZSO LIDIA 1878. felírás. - Az ülőlap repedt, a festék több helyen lekopva.

Szék

Ágyvég, "nyuszoja"

Fenyőfából készült, a tetején kétszeresen ívelt fűrészelt dísz. Két mezőre osztott lapján szalagcsokorból kiinduló tulipán és rózsa piros-fehér-zöld színnel kézi pingálással. - A széleken a festék lekopva.

Ágyvég, "nyuszoja"

Tükröskép

Üvegre festett szentkép foncsorozott alapon. 2 angyal között Jézus a sírban. Középen kereszt, mellette 2-2 színes rózsa. Sötét bordóra festett ráma. - Kopott.

Tükröskép

"Szentkép" rámában

Szűz Mária és kis Jézus fej viaszból díszes ruhába öltöztetve. Csonka kúp alakban rózsaszín és fehér selyem, művirággal, csipkével, szallaggal díszítve. - Az üveg betörve.

"Szentkép" rámában

Kendő, "pamudás szakajtóruha"

Fehér háziszőttes vászon, két végén piros-fehér-szürke beleszőtt csíkozás. A szélén fehér hurkolással cakk, ebben piros csöppök, fekete margaréta, kék búzakalász, szár, levél,kacskaringó kézi hímzéssel. - Két helyen kidörzsölve.

Kendő, "pamudás szakajtóruha"

Asztalterítő

Fehér vászon. Körül fehér hurkolás. Fekete-kék-piros hímzés. Középen felirat: Isten hózót kedves vendé gjóétvágyat.

Asztalterítő

Szék

Fenyőfából készült. A hatszögletű ülőlapba négy kifelé tartó, sokszögletű botláb van csapolva. Támláján fűrészelt díszítés, szív alakú kivágással. Felülete barnásfeketére festett, bordó szegéllyel. A támlán hétfülű edényből kiinduló festett virágdísz. Alatta: TÓTH MÁRI 1881 felírás. - A festés el füstösödve, az ülőlapon lekopva. A hátsó lábak mellett repedés, sérülés.

Szék

Szék

Fenyőfából készült. A hatszögletű ülőlapon 4 kifelé tartó, sokszögletű botláb van csapolva. Támláján fűrészelt díszítés, szív alakú kivágással. Felülete feketére festett, piros szegéllyel. A támlán talpas edényből kiinduló tulipáncsokor. A szív fölött tulipán. A támla alján ŐCSÉNYI ÉVA 1877 felírás. - Ülőlapja repedt, az egyik lábcsapnál javítás.

Szék

Asztal

Puhafa. Téglalap alakú, oldalra lehúzható asztallap. Világoskék alapon a sarkokban pingált csokor, két-két sarokban egyforma. Középen pipacs, körülötte koszorú. Faragott lábak, átlósan összekötve fűrészdíszes deszkákkal. Az alsó sötétebb kékre festett. - A tetején a festés kissé megkopva.

Asztal

Láda, "nagyláda", "tulipános láda".

Fenyőfából készült, egy lezárható fiókkal és tetővel. A fiókon két kihúzó karika. A zárakon és a karikák alatt díszes sárgaréz fedőkorong. Két oldalán vasfül. A lába elől vájatos oszlopdíszben folytatódik. Világosabb kékre alapozott. Kézi pingálással díszített. A fiókon 3 koszorú. Az eleje keretezett csíkokkal két mezőre osztva. Középen szalagcsokorból, a keretekben kétfülű edényből kiinduló színes virágcsokor. A tetején színes virágkoszorúban: Mácsai Ágnes 1876. - Oldala repedt.

Láda, "nagyláda", "tulipános láda".

Fafeszület - "faköröszt"

Feketére festett hengeres fából készült kereszt. Felső végén akasztó, a többin fehér porcelán gomb. Fából faragott bronzszínű Corpus. - Az egyik lábfej lecsattanva.

Fafeszület - "faköröszt"

Fénykép rámában

Markella Julianna és Kővágó Sándor összekarolt fényképe, színezve. Kék rékli, rózsás kötő, a kezében imakönyv és (likvarrásos) zsebkendő. (Ruzsás undercik) és szivar a férfi kezében. Tükrös- illetve aranyrámában. - Ép.

Fénykép rámában

Bölcső, "kisbölcső", "talpasbölcső"

Puhafa, sötét kékre alapozva. A két végén ráfestett, színes virágok. Oldalán: 1895 Markó János

Bölcső, "kisbölcső", "talpasbölcső"

Ágyvég, "nyuszoja"

Fenyőfából készült. A tetején kétszeresen ívelt fűrészelt díszítés. Sötétkékre festve. - A széleken a festék lekopva. Deszkája repedt.

Ágyvég, "nyuszoja"

Szentkép rámázva, "tükrösszentkép"

Tükör háttérben két angyal között Jézus a sírban. Fölötte virágok, alul felirat: H. GRAB JESU. Bordó farámában. - Ép.

Szentkép rámázva, "tükrösszentkép"

Tálas, "fali fazekas", "póc"

Puhafa. Fűrészelt díszítésű oldalai között 2 fiók faragott kihúzóval. Két tálfogó léc között polc, 2 vájattal. A tetején ismét táltartó deszka 3 old. ráccsal. A rácslécek közepén korong, fölül rámába fogottak. Feketére átfestve. Az eredeti virágok az egyik oldalon és a fiókokon részben újból átfestve. - Jó állapotban. A festés néhol kissé lekopva.
Puhafából készült 3 soros , feketéskék olajfestésű alapon kézi pingálás.Az oldalán fűrészelt dísz, a teteje rácsos. Alul 2 fiók.

Tálas, "fali fazekas", "póc"

Lámpaüveg, "lámpaüveg"

Alul hengeres, majd erősen öblösödő és ismét elkeskenyedő üveg.

Vékony színtelen üveg, gyári termék. Alul hengeres, majd erősen kiöblösödő, majd ismét hengeressé váló üveg. - Ép.

Lámpaüveg, "lámpaüveg"

Kistányér

Gyári készítmény. Kívül-belül mázas, fehér. A szélén 3 virágfüzér, 6 narancsszín háromlevelű lóhere. Az aljában 1 csillagvirág és egy bimbó. Zöld levelek. A széle csempe.

Kistányér

Kistányér

Gyári készítmény. Kívül-belül mázas, fehér. A szélén 3 narancsszín csillagvirág, 6 kék bimbó. Az aljában 1 virág, 1 bimbó, zöld levelek.

Kistányér

Pohár.

Vastag üveg, szája felé bővülő, henger alakú. Alul és fölül "rovátkolással" díszített, középen Kossuth L. arcképe Kossuth Lajos felirattal, szemben szintén név és 1802 - 1894.

Fehér üveg. Erősen homorú aljú. Két recézett csíkkal és Kossuth Lajos domború arcképével. Domborított felirata: Kossuth Lajos 1802-1894.

Pohár.

Üvegpohár

Préselt fehér üveg, virágokkal, koronás magyar címerrel és "Áldás hazánkra" felirattal. - Ép.

Üvegpohár

Tányér

Gyári készítmény (Wilhelmsburg). Kívül-belül mázas, fehér. A széle téglavörös. Kívül kék-vörös virágokból koszorú, az aljában 2 virág, levéllel.

Tányér

Tányér

Gyári készítmény. "RST 3". Kívül-belül mázas, fehér. A szélén 4 kék virág, 8 sárga bimbó, az aljában 1 piros rózsa levéllel.

Tányér

Butella, hasáb alakú

Korongolt cserép. Tálas munka. Kívül mázas, zöld. Hasáb alakú, domborodó lappal és oldallal. Kicsiny, kerek száj, 1874 év felirat.

Butella, hasáb alakú