1. TERV_LANTOS FERENC

LANTOS FERENC tervezései

1964-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő-tanári szakán, de ekkor már jelentős szakmai múlt áll mögötte. Munkásságát Pécsett fejti ki, mesterének Martyn Ferencet tekinti, akit 16 éves korában ismert meg. 1965: Pécs-Baranya művészeti díja; 1977: Pécs város művészeti díja; 1981: Baranya megye közművelődési díja; 1993: Munkácsy-díj; 1998: Pro Civitate; 2004: Herczeg Klára-díj; 2007: A Magyar Köztársaság Kiváló Művésze-díj. 1970-1972 között a Pécsi Tervező Vállalatnál dolgozott, középületekre tervezett főleg zománc homlokzati és belső díszítéseket. 1952-től foglalkozik tanítással. A pécsi Művészeti Szakközépiskolában ő indította el a képzőművészeti oktatást, tanítványai közé tartoztak az 1970 körül szerveződő újkonstruktivista és konceptualista kör, a részben általa alapított Pécsi Műhely tagjai (Ficzek Ferenc, Halász Károly, Kismányoki Károly, Pinczehelyi Sándor, Szíjártó Kálmán és mások). Tanított a pécsi Tanárképző Főiskolán és a műszaki főiskolán. Tokajban (1969-1979), Pakson (1979-1985) és Annamelléken (1988-tól) képzőművészeti táborokat, ill. szakköröket (Pécsi Vizuális Műhely, 1979-1985) vezetett. Jelenleg a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Művészeti Karán tanít. 1997-ben DLA fokozatot szerzett. A Pécsi Művészeti Szabadiskola vezetője. Apagyi Máriával együtt 1968-tól kezdve egy komplex képzőművészeti és zenei nevelési módszertant dolgozott ki. Tagja a Magyar Művészeti Akadémiának. Lantos életműve Pécs, a dél-dunántúli kulturális-művészeti központ autonómiáját erősíti. Festészeti munkássága az 1950-es években a “látványfestészetből” indult, hogy fellelve a tájak, enteriőrök, emberi alakok vagy csendéletek szerkezetét és színkompozíciós lehetőségeit, az 1960-as évekre eljusson a mondriani értelemben vett absztrakcióig. Rá is hatással vannak a nemzetközi geometrikus művészet variációs, kombinatorikai, permutációs, szisztematikus, szeriális stb. törekvései, azonban saját művészetében a külföldi példák szigorú következetességét enyhíti a rendszeres didaktikai, oktatói gyakorlatok analitikus, “közérthető” fogalmazásmódja. Variációs rendszereinek alapsémája egy négyzetháló, melyben körívek és egyenesek átmetszései hoznak létre ismétlődő, színekkel kitöltött felületfelosztásokat. Ilyen struktúrák elforgatásai és egymásra vetítései 1980 körül “interferenciákat” hoztak létre. Ugyanakkor nem szűnik meg az organikus formákban felismert matematikai törvényszerűségekre hivatkozni (pl. Fibonacci-sor, ill. aranymetszés). Fő médiuma az olaj- és akrilfestmény, de murális feladatokhoz alkalmazza az ipari zománcot is; szitanyomatokat készít és állandóan rajzol. Az 1970-es évektől kezdve foglalkozik a sűrű, többnyire vízszintes párhuzamos vonalak optikai hatásával. E kísérletekből keletkeznek a Vibrációk (1982), míg a párhuzamosok sávokká és egymásra épülő faktúrarétegekké bővülése bevallottan zenei struktúrákhoz vezet (Vonalnagyítások, 1979-1985; Szólamok, 1992; Hangzások, 1996). Majd a függőleges-vízszintes, derékszögű négyzetháló szerepe egyre jobban háttérbe szorul, különböző szögeket bezáró ferdék metszik át a felületet, a szabályos motívumok felaprózódnak, a geometria szubjektív, pasztózus, expresszív faktúrával keveredik. Az utolsó években Lantos felszabadult, színpompás “eklektikához” jut el anélkül, hogy korábbi intellektualizmusát feladta volna. (artportal.hu)

[ 1 Tárgy ]