MúzeumDigitár
CTRL + Y
hu
Herman Ottó Múzeum, Miskolc KDS Néprajz (Fő művek)

KDS Néprajz (Fő művek)

A Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia projekt számára létrehozott tárgycsoport. (S.Á.)

[ 38 Tárgy ]

Szék

Szék. Keményfából faragott, domborműves remek. Lábai ékeltek. A szék támlája dúsan kidolgozott barokk díszítésű, jobbról balról merész, játékos vonalú karajokkal, tetején kétfelé néző, csapos cikornyákkal, tetején középen finom bimbómintákkal. A támla lapját 9 domborművesen felül stilizált (3 ágas) korona, lent pontozott minta, s ezeket mintegy közrefogva nyelves virágminták ékesítik. A támla fogója áttört díszes szív alak. Legalul AN-NO szóban 1820-as évszám látszik, ugyancsak domborművesen kifaragva. Az ülőlap jobbról balról karéjos trapéz alakú. Korhadt, szúette.

Butykos

Égetett cserép, mázas, írókás díszítéssel, karcolt ráírással. Madaras motívummal díszített, vastag edény. Népi elnevezése "madaras butykos", "madaras butella". Felirata: "anno / 1867dik / Esztendöben ké / szült mezö / Csát város sá / ban Tarjányi / lakos Demeter / György számára / aki iszik belöle / váj jon egéségé / re vivát tölts / tele hát min járt / áldás békes sék / vák köz zé had / men jék / vivát". Használat módja: ivóedény. Pálinka tárolására és szállítására használták, ünnepi díszedényként is szolgált.

Labdaütő "mancsozó" fa

Használat módja: Faragással készült, népi ladbajáték (mancsozás) díszes ütőfája. Keményfából készült csonkakúp, faragott, vésett, karcolt, választóvízzel festett. Négy, geometrikus elemekből álló gyűrűs díszítése három, motívumokkal dúsan díszített mezőre bontja a tárgy felületét. Az alsó és felső mezőben hullámosan haladó leveles motívum hullámaiban rózsák láthatók, míg a középső mezőben egymással össze nem függő virágdíszítések vannak. A csonkakúp tetejétől négyszögletes bevágás látható, mellette körbe a kúp köpenyén leveles tulipán (3 db) adja a díszítést. Színezése választóvízzel történt. A gyűrűs díszítésekben 2-2 gyűrű farkasfogazással készült, kígyóhátas díszítés.

Nyoszolya korona

Festett asztalosbútor, díszes ágy egyik eleme, koronás ágyvég. "Nyoszolya korona", hullámos szélű, sötétbarna alapon sok színes, bogláros mintával, 1852-es évszámmal ráfestve. Fűrészelt, faragott, részben esztergált keményfa. Festett, Hullámosan, karéjosan kifaragott szegélyzetű. Használat módja: Nyoszolya (ágy) díszes fejrésze.

Ujjas

Női ujjas, „hosszú ujjú litya”, "testálló". Mezőkövesdi matyó népviseleti darab. Sötétzöld alapon aranysárga – zöld színű nagy virágmintás és apróbb lila – világoskék – zöld – aranysárga virágos, leveles mintás brokátselyem anyagból géppel varrva, fehér-kék csíkos gyári kartonanyaggal bélelve. Karcsúsított szabású, derekánál külön szabott és hátul kiálló fodorral, amit merevítővel kiegészített fekete bársony szegélyez, felette széles fekete gyári csipke díszít. Kerek nyakkivágását keskeny, ujjait széles fekete bársony szegi. Hosszú ujjai vállban buggyosan szabottak és ráncoltak. Derékrészén körben a fodor felett széles fekete alapon piros rózsás jacquardszalag rátét, felette két sorban fekete bársonyból készített farkasfoghoz hasonló úgynevezett "bársony" vagy "bársonycsipke" díszítés. Elől piros műanyaggombokkal záródik.

Ujjas

Női ujjas, "vizitke". Sötétkék posztóból kézzel varrták, bélése házivászon. Hosszú ujjú, karcsúsított szabású, a háta közepén alul kiálló, szabott fodorral. Az elején a gombolás mentén, körben a nyaknál, alul és az ujjak végein világoskék moaré szalaggal szegélyezett. Az elején és a hát középső részén a karcsúsító szabásvonalak között valamint a szalagdíszítés mellet, gyapjúfonallal ("szőrfonal") láncöltéssel hímzett díszítmény: csigavonal, stilizált tulipános, gránátalmás virágmotívum mintakompozícióban. A gyapjúfonalas hímzést meghatározó piros és kék motívumokat ezüstsujtás kiegészítő rávarrásával gazdagították, és kevés aranyszínű fémszálas zsinórdísz alkalmazásával. Eleje jobb oldalán díszes fémgombokból álló sor, azonban rejtett fémkapcsokkal záródik. Megjegyzés: A tárgy korábban restaurálásra került. Restaurátor: Bakó Ádámné textilrestaurátor, HOM

Farsallang (farmadzag)

Szalagcsokor kötény díszítésére, ruha „fardísz” leánynak, „farsallang”, „farmadzag”. Fehér, „1 koronás pántlika” azaz fehér alapon piros rózsás jacquard szalagok darabjaiból egyéb kiegészítéssel készített, kézzel összevarrt szalagcsokor, amit az ünnepi öltözethez a kötény és a szoknya díszeként a derékon hátul a kötény megkötőjére rögzítettek fel a masni alatt kialakított bujtatóba húzott sötétkék gyapjú szalaggal. Így a díszes szalagcsokor hátul a szoknyán szépen kifeküdt. A jacqardszalagból képzett masnihoz fehér gyári anyagra hímzéssel készítettek egy kiegészítést, téglalap alakú felületet, aminek aljához „tüzessárga” azaz napsárga műselyem fonalból egyedi mintázatú rojkötéssel kapcsoltak további díszítést, amit „fütykös” fehér rojttal még kiegészítettek. A hímzés mintaelemei az egykor a viselet díszítésére alkalmazott fém díszek, rojtok és csipkék, „ragyogó” díszek helyettesítésére kialakított, s azokhoz hasonló mintázatban kivart díszítmények, szintén műselyemfonallal (sárga, fehér, piros, kék, zöld, fekete színekkel) készültek „igazi csillag”, „makku”, „galáris” mintákkal. Az arany színű „ragyogó”-t a „tüzessárga” színnel helyettesítették a kötények díszítményeiben, az ezüst színt fehér hímzőfonallal hímezték. A 20. század elején, a „ragyogóégetés” (1925) előtt a viseletet díszítő szalagcsokrokon a pántlikák végeire sokszor fém rojtokat varrtak díszítésként.

Lajbi

Férfi mellény, „lajbi”. Fekete bársonyból készült ünnepi mellény. Testhezálló szabású, elöl magasan záródik, eleje egyenes, karöltője kerek, kis álló gallérja van, bélése kockás barhentanyag. Mind az elején két oldalt a gombolás mentén és a zsebeknél, a vállakon, körben a nyakánál és az alján, mind a hátán a szabásvonalak mentén, a hátközépen és az alján középen fekete sujtással, zsinórrátéttel, változatos motívumokkal (virág, szív, tulipán, spirál, hurokvonal, hullámvonal) gazdagon díszített. Elől 10 db díszes gombbal, filigrános kiképzésű sárgaréz pitykével záródik. Megjegyzés: A tárgy korábban restaurálásra került. Restaurátor: Bakó Ádámné textilrestaurátor, HOM (2001. Viszóczky Ilona muzeológus)

Szilke

Népi kerámia edény, páros ételhordó, ikerfazék. Sárospataki kerámia. Egyszerűbb, díszítetlen változatait naponta használták, a mezőre a meleg ételt hordták benne. Cifrázott változatai inkább díszedények voltak. Égetett cserép, sötétbarna mázzal, írókázott tarka, folyókás virágdíszítéssel.

Padlólocsoló

Népi kerámia, égetett cserépedény. A parasztházak keményre döngölt földpadlóját locsolták vele, a beletöltött vizet az alsó kis nyíláson vékony sugárban locsolták a kiszáradt, poros padlóra. A locsolásnak gyakran mintázata is volt. Az edény kívül-belül zöld mázas, karcolt, fekete felirattal és díszítéssel. Felirata szerint ajándékba készült. "Gönczi Erzsike Kis asszony részére. Szoba Földjét Locsolni Hogyha Poros. Készült 1897 évben Február 28-án Gönczön. Éljen a Nemzet Éljen a Haza. Éljen a Haza Tisza Duna Száva." Füle hiányzik, törött.

Lábas

Népi kerámia, konyhai főzőedény. Nyílt tűzhelyen, kemencepadkán, tüzelőpadkán főztek a nyeles, háromlábú "lábassal", az edénytípus neve is innen ered. Gömöri kerámia, tűzálló agyagból készült, zöldes-barnás csorgatott márványos mázolással. A Gömör megyei fazekas falvakban készült tűzálló sütő-főző edényeket messze földre hordták vásárokba, ez a tárgy is az Alföld északi peremén, Tiszatarjánban volt használatban.

Tál

Nagy méretű kerámia tál a 17-18. század fordulójáról. Egyike a korai, épen megmaradt cserépedényeknek, a magyar parasztfazekasság történeti előzményeinek igen régi, ritka példánya. Anyaga vörösre kiégetett cserép, alapszíne világossárga, gazdag növényi díszítményekkel. A kompozíció és a motívumok erőteljesen stilizáltak. A díszítmények eredete a török hódoltság korában hozzánk érkezett "keleti" művészeti hatásokra vezethető vissza. Hasonló stílusú kerámiából mindössze néhány ismeretes a különböző múzeumokban. Ezeket a szaknyelvben "16-17. századi írókás-virágos fazekasművészet" néven tartja számon. (A Herman Ottó Múzeum műkincsei, Miskolc, 1999. 301.)

Gyertyamártó

Égetett cserép, barázdás díszítésű gyertyamártó edény. Lapedény technikával készült, hasáb alakú, talpa és szája kissé kiszélesedő. Kívül-belül zöld mázas. "ANNO / 1782"-es évszám olvasható az oldalán, keretben. Körülötte karcolt hullámvonalak és a keret sarkaiból kiinduló indás ágak. Két fülén domború, rátétes, ujjbenyomásos csipkedíszítés. Egyik keskeny oldala alján található a kiöntőnyílása, a nyílás szája egy rombusz alakú rátét. A felmelegített viaszt tartották benne, és ebbe mártották a sűrűn egymás mellé akasztott kanócokat a gyertya készítésekor.

Labdaütő bot "laptaütő" csörgős

Mancsozó bot, a "mancsozás" nevű népi labdajáték ütője. A gazdagon díszített mancsozóbotok a lányoknak adott szerelemi ajándékok voltak. Keményfából készült hosszas csonkakúp. Karcolással, faragással, véséssel, ólmozással van díszítve. Nyolc sor gyűrűfogazat nyolc szakaszra osztja, melyeken részint mértani, részint naturális elemekből összetett díszítések futnak körül. Markolati szakasza üres, de ennek legvége karéjosan be van faragva. Az ütőbot szélesebbik végének ólmozott díszítése 5 db fogas félkör s maga a lezárórész teljes fogaskör. A bot belében apró kavicsokból álló csörgő van, elzárva egy foncsorozott üvegvégű betéttel a bot vastagabbik végén. Szúette. Használat módja: Serdültebb fiatalság játékszere.

Tükrös

Szilvafából készült tükrös, kifelé nyíló ajtóval, benne tükörrel, hátul felfelé nyíló ajtóval, gazdag ólmozott berakással, figurális díszítéssel. Három keresztet körülölelő koszorúdísz alatt templom, előtte imádkozó juhász, alatta stilizált virágok közt állatfigurák. A doboz hátoldalán, fémlapon, a mézeskalácsosok stílusára emlékeztető huszáralak látható.

Borotvatok, két osztású

Borotvatok, két osztású. Keményfából készült, hosszúkás alakú. Díszítése kétféle a két vége és az oldalának keskenyebb része faragott. A faragások barokk hatásra mutatnak. Mind a négy oldal sík részén karcolt díszítés van, utólag színezve. A díszítés naturális elemekből áll. Az egyik oldallap karcolásának szövege: Makó Mihály 1825. Felső lap közepén téglalap alapú betét hiányzik. Használat módja: Borotvát tartanak benne.

Fapohár, csanak

Fapohár, csanak. Egy darab topolyafából kifaragott, vájt, vésett, csiszolt remek. A csanak gömbölyű csészeformájú, fogója cikornyás, három bütykös S alak, alul bevésett, stilizált négylevelű lóhere, tetején stilizált kígyófejminta díszlik. A csanak fenekén mendegélő őz van kivésve, felette stilizált négylevelű lóhere, szár nélkül. Az alsó gyűrű és a fenék között csipkésen kifaragott vonal fut körben. A csanak szája kissé kifelé hajlik. A fogón egykor vascsatos kis szíj volt becsatolva. Használat módja: ivóedény.

Pásztorcsanak

Keményfából egész darabban kifaragott, vájt, vésett, karcolt, csiszolt pásztorcsanak. Csészéje fából készült szedőkanál öblére emlékeztet. A nyél torkolatától számítva ferdén felfelé öblösödő feneke, gyengén ovális formára lelapított nyele kettős rácsozatú, cikornyás karajokkal kifaragva, végén egy hullámos és egy egyenes, aránylag hosszú, vékony bütyökkel. A csésze fenekére stilizált ágas-bogas virágminta van rákarcolva, s ezt a mintát fogazatos, cakkos, vésett koszorú veszi körül. Használat módja: ivócsanak, ivóedény.

Ostor

Pásztor karikásostor. Nyele csont és rézberakással díszítve, fonott bőrsallangokkal, fonott szíjjal, végén csattogóval. A karikásostor az állatok terelésének az eszköze, elsősorban a nagyjószág (szarvasmarha és ló) tereléséhez használták a pásztorok. Szabó József Miskolc-felsővárosi csordás ostora volt, tőle került a múzeumba 1957-ben. Két karikása közül ez volt a díszes, ünnepi darab, pásztorművészeti remek. A másik (HOM_NT_57.121.14.) egy egyszerű, díszítetlen hétköznapi munkaeszköz.

Juhász kampónyél réz kampóval

Juhász kampónyél réz kampóval. Keményfa, réz, színes csont berakásos, szironyozott. Anyaga keményfa, réz, kisebb részben celluloid. A nyél szilvafa, kör keresztmetszetű, fent a kampó enyhén sokszögű. Díszítése, a nyél felső végén sárgaréz szironyozás és színes celluloid berakás. A szironyozás egyenesen elágazó ágas-bogas mintákat és félkoszorú mintát ábrázol, stilizált levelekkel. A celluloid berakás piros-kék, a kis részben sárgászöld színalakokból áll, de van köztük 3 db sárgászöld négy levelű lóhere minta is. A színminták a kampóhoz közel eső fődíszítések alatt ovális koszorúformában vannak elhelyezve és közrefogják a sárgarézből berakott "Bukta János és Barnus" ráírást. A rézkampó hármas levélben végződő rákarcolt rózsás mintával díszített, rézműves munka. Használat módja: bárány fogására való. A juhokat a hátsó lábuknál fogva emelték ki a nyájból a kampó segítségével. Használták: 1925-1936 között.

Pásztorbot, ünnepi

Pásztorbot, ünnepi. Anyaga: szilvafa. Igen dús sárgaréz és alumínium szironyozással és kivágott szaruból készült berakással. A bot keresztmetszete laposan sokszögű, felül fél ellipszis alakban gömbölyített, alul másfél ujjnyi szélességben szaruval körülrakott. A szironyos motívumok leveles és levél nélküli ágas-bogas minták, kettős kígyóvonalak. A berakások szem alakú minták, továbbá balta, kés, villa, kereszt-figurák csillaggal és négy levelű lóherével. A rézzel rárakott szövegrészek: fent a pásztorbotot két széles lapján Bukta János (minden betű egy kockában). A keskeny lapokon egy-egy szövegrész: "Készítette eszt a botot Bukta János juhász Borsod megye Egerlövőn ezerkilencszázötben örök emlékü". "Bukta Károjé ez a kézbeli bot készitete édesapám Bukta János születésem napja 1900 márczius 19 dikén V.J.B.J.". Használat módja: Díszbot ünnepi alkalomra. Használták: 1900-1936 között.

Pásztorbot

Keményfából készült, díszes pásztorbot. Feje ólombeöntéses, fogója ónrátéttel mintázott, hegye ónozva. Ólmozott mintája geometrikus motívumokból áll. Pásztorok használták az állatok terelésére, jelvényként és fegyverként is.

Kanászbalta

Kanászbalta. Nyele szilvafából faragott, csiszolt, sárgaréz szironyozással igen gazdagon díszített, két végén sárgaréz hüvellyel borított, s kisebb mértékben bevésett technikával díszített. Keresztmetszete lapos sokszög. A baltafok felé eső rész hátul laposra simított, elöl bütykösített. A nyél jobb és bal oldalsó lapjainak feltűnő szironyos díszítő elemei: stilizált 4 levelű lóhere, edényből kinövő, folyókás, leveles száron nyugvó stilizált tulipán, alatta sok hullámos és megtört ív alakú minták, a nyél eleje és háta hullámos és kis megtört ívű mintás szironyozással van díszítve. Ezeket a motívumokat a nyél legfelső szakasza alatt bekarcolt kettős ajtóforma minta, a nyél alsó negyedének határán pedig ferde gyűrű alakú, kevéssé szakítja meg. Az utóbbiba sárgaréz szálak vannak szironyozva. A baltafő sárgaréz ötvözettel és rákarcolt virágos és makkos mintákkal díszes. Acélozott vas, rézcsavarokkal és rézlemezzel erősítve a nyélre. A rézlemez mellett "Siroki István" név van ráütve. Éle egyenes vonalú, ferdén befutó, a baltafő lapja az éltől egy ujjnyira át van lyukasztva. Használat módja: fegyver.

Fakanál, evőkanál

Juharjávorfából kivágott, kifaragott, vájt fakanál, evőkanál. Nyele hajlított formában van kifaragva, a fejhez közel kissé bütykös. Feje ovális, tojás alakú. Kopott, feje kicsit csorba.

[Rekord frissítve: ]