A_Mit vásárolt Jucika?

Vörös Zászló "kiváló minőségi és mennyiségi %-ot elérő dolgozó részére" felirat. A címer 1949. augusztus 20-tól került használatba, 1957. május 23-án (1957. évi II. törvény 3. §-a) helyezték hatályon kívül, és a rendszerváltásig használatos címerrel („Kádár-címer”) váltották fel. „Kétoldalt búzakoszorúval egybefogott, kerek világoskék mezőben kalapács és búzakalász; a mező felső részén a mezőre sugarakat bocsátó ötágú vörös csillag, alján redőzött piros-fehér-zöldszínű szalag.”

Kék-fehér-piros gumitalpú Tisza tornacipő „Minden időben, Tisza cipőben. Lehet tél, nyár, eső, vagy sár, De én észre sem veszem, A Tisza cipőben. Minden időben, Tisza cipőben. Lótok, futok, sohasem fáradok, Mert észre sem veszem, A Tisza cipőben. Minden időben, Tisza cipőben. Az egész világ, az egész világ, Táncol, dalol, A Tisza cipőben.” Thomas Bata az 1930-as években kívánt cipőgyárat létesíteni valahol Magyarországon. A helyszínt illetően a választása Martfűre esett, ahol a tiszai vízi, közúti és vasúti csomópont található. A gyár területét 1939-ben vásárolta meg. A vállalat elődje Cikta Rt. néven kezdte a termelést 1942-ben. A második világháború éveiben sok változás történt a vezetésben, melyek a termelést nem befolyásolták. A háborút követően a gyárnak nagy veszteségei voltak, gumitalpú cipők helyett fatalpú cipőket gyártottak. 1949 augusztusában az államosított Cikta Rt.-t Tisza Cipőgyár Nemzeti Vállalatra nevezték át. Az 1950-60-as években a gyár főleg a magyarországi kereslet kielégítésére termelt, export csak a szocialista országokba történt. Nagy mennyiségben gyártottak bakancsokat a Honvédelmi és a Belügyminisztériumnak, illetve a Munkásőrségnek. 1970 decemberében a Tisza Cipőgyár beadta új logójának engedélyezési kérelmét, melyet 1971 első hónapjaiban hagytak jóvá. Ezt követően kezdődött meg a sportcipők gyártása, amely meghozta a hozzá fűzött reményeket és különösen a fiatalság körében lett nagyon népszerű márka. Az általános és középiskolai "tesi órákon" mindenki ezt viselte. 1971 májusától a németországi Adidas is a Tisza Cipőgyárral állíttatta elő a futballcipőit. Az 1970-es években a Tisza Cipőgyár volt Magyarország legnagyobb cipőgyára. A gyártás része volt a gumitalpak előállítása is, melyeket több gyárnak is beszállítottak. Évente mintegy 10 200 000 pár lábbelit állítottak elő, melyből mintegy 3 000 000 pár torna- és sportcipő volt. A minőség tanúsítására 1974 júliusában „Kiváló áru” minősítést kapott. Az 1976-os Budapesti Nemzetközi Vásáron a Tisza Cipőgyár szabadidőcipői vásári nagydíjban részesültek. Forrás: Wikipédia, Manda Ezt érdemes megnézni! https://www.youtube.com/watch?v=PrmqHRA6lrg https://mandadb.hu/cikk/1067382/Minden_idoben_Tisza_cipoben

Porcelán emléktárgy 1958-ból, a korszakra jellemző elemekkel, középen vörös csillag szimbólummal. Fent: 1918-1958. nov. 20. évszámok. Rajta vörös betűkkel olvasható Lenin üzenete a magyar munkásokhoz. "Üdvözlet a magyar munkásokhoz: "Legyetek szilárdak, a győzelem a tiétek lesz!" Lent felirat: Emlékül: MSZMP. XIV. ker. Bp. (Lenin, Vlagyimir Iljics 1870–1924. Eredeti nevén Uljanov. Szovjet-orosz politikus, ügyvéd, az 1917-es októberi forradalom szellemi előkészítője és egyik vezére, a szovjet állam létrehozója és vezetője, a kommunizmus ideológiájának kidolgozója.) .

Trapper feliratú kulcstartó-sörnyitó az 1980-as évekből Hazai fejlesztésű és gyártású kultikus ruhadarab a hetvenes-nyolcvanas években: ez a Trapper farmer! 1977-ben mutatta be a Buda-Flax Lenfonó és Szövőipari Vállalat az őszi BNV-n a Trapper fantázianévre hallgató szövetet és a belőle készült nadrágokat. A Trapper (prémvadász) gyártását 1978-ban kezdték meg. Bevezetését erős reklámkampány kísérte, főszereplője Kocsis Mihály kaszkadőr volt, akit a későbbiekben csak „Trapper Misiként” emlegettek. 1979-ben a Trapperből 50 000 darab fogyott el! A farmerből hiány volt 1977-ben és 1981-ben is, a korabeli tudósítás szerint főként alapanyaghiány miatt. 1983-ban már hamisították is. 2005-ben a Trapper farmert újra gyártani kezdték, az eredeti szabásminta alapján. „Az utóbbi évek egyik legsikeresebb reklámfilmsorozata a Trapper farmeré, s a tv előtt, a mozikban, mindig jókedv, derültség fogadja a hol lóháton, hol libegőn, hol vízisín, hol pedig a víz alól érkező Kocsis Mihály kaszkadőrt.” ̶ írta a Népszava 1979-ben. Divata a külföldi márkás farmerek bejövetelekor kezdett hanyatlani. A farmer közismert plakátját Molnár Kálmán (1943 ̶ 2017) Munkácsy Mihály-díjas magyar tervezőgrafikus készítette még 1979-ben.

Fabulon babafürdető formatervezett zöld műanyag flakonban. A Ráírt ár 27 forint 1971-ben a Kőbányai Gyógyszerárugyár (1948 előtt: Richter Gedeon Rt.) kozmetikumokkal kezdte bővíteni termékeinek palettáját, így született meg a Fabulon termékcsalád. A hazai reklámtörténetben az első nagyszabású kampánysorozat e márkához köthető. Fabulon betűsort Finta József (1931 – 1994) tervezőgrafikus, reklámfényképész alkotta. Az arculat fontos eleme volt Pataki Ágnes manöken arcképe, aki olyannyira összefonódott a márkával, hogy Fabulon Ágiként is emlegették. "Eredetileg egy fotós lány, Németh Andrea vizsgasorozatához készült a felvétel. A képekben azonban a lány tanára, Finta tanár úr fantáziát látott és felajánlotta őket a Kőbányai Gyógyszergyárnak, ahol Veres Marika, a gyár PR-igazgatója felfedezett. Így nemsokára plakátokon láttam viszont magam, s egy csapásra a Fabulon kozmetikumok arca lettem, tulajdonképpen véletlenül.” (Pataki Ági) „…úgy gondolom, hogy sokkal inkább a nőkre voltam hatással, mint a férfiakra. Az nem véletlen, hogy egy női kozmetikai szer arcának választottak. A szakember, aki engem erre kiszemelt, nő volt, és olyan arcot keresett, amivel a nőket lehet megcélozni…” (Pataki Ági) A Kőbányai Gyógyszerárugyár és a Magyar Hirdető közös munkájával, dr. Veres Gáborné reklámszakértő, tanácsadó közreműködésével nagyszabású reklámkampányba kezdtek a Fabulon népszerűsítésére. Az esztétikus felirat, az ikonikus arc és a Mahirben született fülbemászó szlogen ̶ „Fabulon a bőre őre, Ezt használja nyakra, főre!” ̶ együttes alkalmazásán túl, számos olyan lehetőséget kihasznált a Fabulon reklámkampány, ami által joggal tekinthető fordulópontnak a magyar reklámiparban. Felismerték a csomagolás fontosságát, formatervezőkkel terveztették meg a flakonokat, tubusokat és más csomagolóeszközöket. A boltok önkiszolgáló rendszere miatt a tervezésnél szempont volt, hogy feltűnő, csalogató csomagolások szülessenek. A praktikusság olyan szempontjaira is odafigyeltek, mint például, hogy a leginkább csúszós kézzel megfogott naptejes flakonnak érdemes olyan formát adni, ami meggátolja, hogy az kiessen a használó kezéből. A Fabulon-kampány során használták az árukapcsolás lehetőségét is, így például Medicor kvarclámpához ajándék Fabulon napozó krémet adtak a Keravillban. A testápoló megjelenésekor például két hétig azt kizárólag a Luxus Áruházban lehetett beszerezni. (A ma mindennapos testápoló kifejezést is a Fabulon használta először). A hagyományosa reklámeszközökön túl (feliratos napernyők, műanyag szatyrok, táblák, hirdetések, rádió és tv reklám, prospektus) olyan szenzációnak számító attrakciókat is bevetettek, mint például a Fabulon szót kiíró repülő a Balaton fölött. Pataki Ági, mint a Fabulon arca több mint két évtizeden át tekintett le a Kálvin térre. A reklámmozaikot, az avantgárd képzőművész, Erdély Miklós készítette 1982-ben. A különleges technikával készült fotókerámia teljesen fagyálló, tisztítható volt és az évek során sem fakult ki. A művész a kép minden kerámiadarabkáját egyenként válogatta ki, s ezeket összeillesztve alkotta meg művét. A Kálvin téri mozaikhirdetést 2000-ben távolították el a tűzfalról. Hiányát a járókelők nehezen szokták meg, hiszen sokak szemében ez a kép több volt, mint reklám. „Fabulon kéz és testápoló. Egész bőrének őre! Rendszeres használata a bőrt rugalmassá, simává, a kiszáradt kézbőrt finom tapintásúvá teszi. A bőrbe dörzsölve azonnal felszívódik, a fürdés vagy mosakodás során elveszett zsírréteget pótolja.”

Kiváló Áruk Fóruma embléma Az 1967-ben létrehozott Kiváló Áruk Fóruma védjegy célja a minőségi kritériumoknak megfelelő áruk megkülönböztetése a mások által termelt és értékesített áruktól. Önmagában is reklámhatást fejt ki, hiszen a figyelemfelkeltés eszköze. A „megkülönböztető” minőségi jel garanciát nyújt a termelőknek és a fogyasztóknak egyaránt, hiszen a KERMI folyamatosan ellenőrizte az e jellel ellátott termékek minőségét. A védjegy és a márkát helyettesítő „kiváló minőségi jel” a vállalati üzletpolitika fontos eleme. A hetvenes évekig, de még a következő évtizedben is a megkülönböztető jelek jelentős része háromszög volt, mintha így fogalmazták volna meg a védjegy vagy embléma készítésének receptjét: „végy egy háromszöget, rajzold bele a vállalat kezdőbetűjét és kész a megkülönböztető jel”. Magyarországon 1967-ben szervezte meg az Országos Piackutató Intézet (OPI) a belkereskedelmi forgalomba kerülők áruk minősítésére a Kiváló Áruk Fórumát (KÁF). Az OPI-t a Belkereskedelmi Minisztérium egyik háttér intézményeként alapította dr. Szabó László közgazdász, a közgazdasági tudományok kandidátusa. A vezetésével létrejött szakmai műhely foglalkozott a belkereskedelemi piackutatással és ítélte oda a KÁF címet. A kiválónak minősített áruk megkülönböztetésére egységes háromszög embléma szolgált. "A bizalom háromszöge" emblémát, amelyet egytől három évig terjedő időszakra lehetett elnyerni, fénykorában egyidejűleg több száz termék viselte. Ismertségét csak fokozta néhai Déri János televíziós újságíró által vezetett Pocsék Áruk Fóruma című műsor. A nézők ide küldték be a használhatatlan, gyári hibás, felesleges termékeket. 1991-ben megszűnt a KÁF. Számos egyéb védjegy lépett a helyére: Hazai termék, Magyar Termék.

Traubisoda üveg 1971-ben a Badacsonyi Állami Gazdaság (BÁG) úgy kezdte meg a Traubisoda nevű üdítőital gyártását a balatonvilágosi üzemében, hogy használati engedélyt kapott a Traubisoda név használatára. A szőlőízű üdítőital mustsűrítményből készült a badacsonyi borvidék több évszázados szőlőtermesztési tapasztalatára építve. A Traubisoda védjegy eredeti jogosultja az osztrák Lenz Moser nevű, borokkal foglalkozó cég volt Magyarországon. A gyártás a Lenz Moser céggel kötött bartermegállapodás alapján indult. A partnercég később csődbe ment, így 1986-ban a szintén osztrák Warimpex AG-vel kötöttek megállapodást. Az 1970-es és 1980-as évek során a termék nagy népszerűségnek örvendett, gyártásába időközben a csányi, a kunbajai és a debreceni állami gazdaság is bekapcsolódott. A sajtóban „az első korszerű magyar üdítőként” emlegették és jelentős reklámja volt. A Magyarországon kívül Ausztriában és Jugoszláviában forgalmazták. A rendszerváltást követően, az 1990-es évek elejére – főként a konkurencia megerősödése miatt – a Traubisoda iránti kereslet jelentősen csökkent. Sokkal könnyebben hozzá lehetett jutni a külföldi eredetű Coca-Cola, Pepsi Cola, Fanta, Sprite, 7UP és egyéb más üdítőitalokhoz. A fogyasztók - elsősorban a fiatalok - ezekre szoktak át. A Badacsonyi Állami Gazdaságot 1992–93 folyamán az Állami Vagyonügynökség privatizálta. Innentől fogva majd harminc éven át végeláthatatlan perek folytak a Traubisoda tulajdonjogáért. Mára a legendás márka és termék megszűnt.

Családi kézbalzsam. Gyártó: Caola Sárga műanyag flakonban, kiszerelés: 350 g A műanyag fakonon vörös címkén olvasható a termék megnevezése. A korabeli tipográfiába gyakran használt megoldásnak megfelelően a nyomtatott talpatlan betűk és az írott betűk kombinációja adja a feliratot. Előbbi a modernség szimbóluma, utóbbi megoldás a minőségé. 1831-ben egy pesti szappanosmester gyárat alapított a régi Váci Úton, a mai Bajcsy-Zsilinszky út 30. számú ház helyén. Hutter József szappanfőző gyárával tette meg az első lépéseket a magyar kozmetikai ipar, s egyben ez a vállalkozás számít a mai Caola egyik jogelődjének is. 1908-ban Baeder Hermann, aki külföldön tanulta az illatszerészetet és a szappanfőzés tudományát Budapesten illatszer-laboratóriumot nyitott. A vállalkozás kezdeti sikereit az első világháború szakította meg, tulajdonosa is bevonult. Hazatérve a háborúból 1918-ban azonban újabb vállalkozást alapított, Baeder Illatszer Rt. néven. Nem sokkal később született a mára jól csengő új márkanév. A cégtörténet szerint a Caola név a gyártulajdonos Carola lánya után kapta az elnevezését. A külföldre is szállító cég legkeresettebb terméke közé az Ovenall fogkrém, a Caola szappan és vitaminos krém, valamint az Exotic kozmetikai cikkek tartoztak. A második világháborút követően végül az államosítások során olvasztották be a mai Caola elődjének számító korábbi vállalatba. Az 1950-es évek végétől fokozatosan bővült a kozmetikai választék, mely jelentősen javította a nők közérzetét. A korábbi fővárosi gyárak Budapesti Illatszer- és Pipereszappangyár néven működtek tovább, és kezdték el gyártani a békebeli márkákat: Opera, Caola, Ideál, Nivea, Elida, Figaro. 1961-től a cég a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat nevet vette fel és KHV logóval látta el termékeit. Ez a cég minden olyannal ellátta a vasfüggöny mögötti háztartásokat, amit egy korabeli nő kívánhatott magának: kényeztető, jól habzó szappanok, újdonságként folyékony szappan, sampon, hajlakk és tégelyes krémek. A régi márkák mellett megjelentek többek között a Camea, Star, WU-2, Barbon, Amodent termékek. 1981-től a cég Caola névre váltott és tovább bővítette választékát. Ekkor jelentek meg Mystic, Derby, Ocean, Gabi, Baba és Hófehérke termékcsaládjai. A Családi kézbalzsam egy nő háztartásából sem hiányozhatott!

Keravill prospektus A Keravill jelentős kiskereskedelmi vállalat volt Magyarországon. Az 1950-ben alapított Kerékpár, Rádió és Villamossági Kiskereskedelmi Vállalat rövidítése. A tanácsrendszer létrejöttével, fővárosi tanácsi vállalat lett. 1951-ben felvette a Fővárosi Kerékpár, Rádió és Villamossági Kiskereskedelmi Vállalat nevet. Neve a területi kereskedelmi korlátok eltörlését követően 1973-tól KERAVILL Kereskedelmi Vállalatra változott. Elsőként vezette be Magyarországon 1961-ben a minta utáni árusítást. 1966-tól általánosította az önkiszolgáló rendszert. Az 1980-as években áruház jellegű bolthálózatát fejlesztette és bevezette a telefonos értékesítést. A privatizáció során 714 millió Ft-os alaptőkével 1989-ben részvénytársaságot alakítottak Keravill Nagy- és Kiskereskedelmi Rt. néven. A cég Várszegi Gábor üzletember érdekeltségeként a Fotex-csoport tagja lett. Az akkor még tőkeresőnek számító cégcsoporton belül a Keravill helyzete nem tűnt rossznak. A Fotex azonban nem foglalkozott a társasággal. Elmaradtak a szükséges fejlesztések és beruházások ezért Keravill 54 év után 2004 decemberében végleg megszűnt.

Camea ajakzsír Fekete tulipánnal dekorált műanyag kupakkal A korábbi évekhez képest az 1950-es évek végétől fokozatosan bővült a kozmetikai választék, mely jelentősen javította a nők közérzetét. A korábbi fővárosi gyárak Budapesti Illatszer- és Pipereszappangyár néven működtek tovább, és kezdték el gyártani a békebeli márkákat: Opera, Caola, Ideál, Nivea, Elida, Figaro. 1961-től a cég a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat nevet vette fel és KHV logóval látta el termékeit. Ez a cég minden olyannal ellátta a vasfüggöny mögötti háztartásokat, amit egy korabeli nő kívánhatott magának: kényeztető, jól habzó szappanok, újdonságként folyékony szappan, sampon, hajlakk és tégelyes krémek. A régi márkák mellett megjelentek többek között a Camea, Star, WU-2, Barbon, Amodent termékek. 1981-től a cég Caola névre váltott és tovább bővítette választékát. Ekkor jelentek meg Mystic, Derby, Ocean, Gabi, Baba és Hófehérke termékcsaládjai.

Húsvéti Skála reklámszatyor az 1980-as évekből. Az 1980-as években nagy újdonságnak és ritkának számított a "nejlonszatyor"-nak nevezett műanyag táska/reklámszatyor. A képen a reklámhölgy a cégtől kapott feliratos pózol, húsvéti kosarában Skála emblémás tojások láthatók. Az évtized közepén ennek a reklámhordozónak a jelentősége még mindig nem volt tisztázva. A reklámszatyor hirdetési értékével a Magyar Reklámszövetség Propagandista szakosztályának keretei között működő Reklámkritikai Fórum is foglalkozott, 1986-ban elemző vizsgálatot folytattak többek között e témában is. Közel 200 vállalat szatyrait vizsgálták meg. Megpróbálták e média ismérveit összefoglalni, szerepét behatárolni. Azt fogalmazták meg, hogy a reklámszatyor a médiastratégia kiegészítő eszköze kellene, hogy legyen. A "merítésből" kiderült, hogy a szatyrok megrendelését többnyire a propagandisták intézték, nem mindig végiggondolt célkitűzésekkel, e reklámhordozó specifikumainak (minimális szövegfelhasználás, vizuális motívumok, jól felismerhető logók, figyelemfelkeltő színek használata, teherbírás, alkalmazhatóságuk) figyelembe vétele nélkül. (Forrás: Frank Erika: Mi van a hazai reklámszatyrokon kívül? Propaganda. Reklám, 1986/2,3, 25-26.) Az ÁFÉSZ a rendszerváltás előtti Magyarországon elterjedt, elsősorban a vidéki boltokat üzemeltető szövetkezetek egységes neve, az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet rövidítése. Területileg és helyi szinten is több ÁFÉSZ működött, de például szövetkezetekbe tömörültek a fodrászok, cukrászok, cipészek stb. is. 1976-ban nyitotta meg kapuit a Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház, majd a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalattal való fúziót követően megalakult a Skála-Coop Közös Vállalat. Háziasszonya éveken keresztül Komjáthy Ágnes („Skála Ági”) volt. A Skála-Coop (köznapi nevén Skála) a magyar kiskereskedelem jelentős szereplője, magyar vállalat. Az első áruházukat, a Skála Budapest Nagyáruházat 1976. április 3-án nyitották meg, a második bolt, a Fehérvár Áruház megnyitására két évvel később, 1978. április 1-én került sor, innentől kezdve pedig sorra épültek az áruházak országszerte. A Skála-Coop első igazgatója Demján Sándor volt, aki merőben új kereskedelmi filozófia alapján vágott bele az új áruház létrehozásába. E döntésével nem kis kockázatot vállalt, hiszen fel kellett adnia a Gorsium ÁFÉSZ vezetőségi helyét az új vállalkozásért. A nyolcvanas évekbeli reklámhordozókon – így a zacskókon is – szereplő nők mind fiatalok, öltözékük is ezt tükrözi. Legtöbbször erős sminkben, kiegészítőkkel, ékszerekkel felékesítve jelennek meg. Gyakran tűnt fel ugyanaz az az arc különböző reklámokban, azért is, mert a nők, akik mellékállásban modellkedtek, maguk készítette sminkben és ruhában álltak a kamera elé: a kialakuló manökenszakmában nem volt mindegy, hogy melyik modellnek milyen a ruhatára.

Karácsonyi Skála reklámszatyor 1980-as évekből. Az 1980-as években nagy újdonságnak és ritkának számított a "nejlonszatyor"-nak nevezett műanyag táska/reklámszatyor. A képen a reklámhölgy a cégtől kapott Mikulás-ruhában, Skála emblémás karácsonyi csomagokra támaszkodva pózol. Skála mellett az ÁFÉSZ jellegzetes emblémája is látszik. Az évtized közepén ennek a reklámhordozónak a jelentősége még mindig nem volt tisztázva. A reklámszatyor hirdetési értékével a Magyar Reklámszövetség Propagandista szakosztályának keretei között működő Reklámkritikai Fórum is foglalkozott, 1986-ban elemző vizsgálatot folytattak többek között e témában is. Közel 200 vállalat szatyrait vizsgálták meg. Megpróbálták e média ismérveit összefoglalni, szerepét behatárolni. Azt fogalmazták meg, hogy a reklámszatyor a médiastratégia kiegészítő eszköze kellene, hogy legyen. A "merítésből" kiderült, hogy a szatyrok megrendelését többnyire a propagandisták intézték, nem mindig végiggondolt célkitűzésekkel, e reklámhordozó specifikumainak (minimális szövegfelhasználás, vizuális motívumok, jól felismerhető logók, figyelemfelkeltő színek használata, teherbírás, alkalmazhatóságuk) figyelembe vétele nélkül. (Forrás: Frank Erika: Mi van a hazai reklámszatyrokon kívül? Propaganda. Reklám, 1986/2,3, 25-26.) Az ÁFÉSZ a rendszerváltás előtti Magyarországon elterjedt, elsősorban a vidéki boltokat üzemeltető szövetkezetek egységes neve, az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet rövidítése. Területileg és helyi szinten is több ÁFÉSZ működött, de például szövetkezetekbe tömörültek a fodrászok, cukrászok, cipészek stb. is. 1976-ban nyitotta meg kapuit a Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház, majd a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalattal való fúziót követően megalakult a Skála-Coop Közös Vállalat. Háziasszonya éveken keresztül Komjáthy Ágnes („Skála Ági”) volt. A Skála-Coop (köznapi nevén Skála) a magyar kiskereskedelem jelentős szereplője, magyar vállalat. Az első áruházukat, a Skála Budapest Nagyáruházat 1976. április 3-án nyitották meg, a második bolt, a Fehérvár Áruház megnyitására két évvel később, 1978. április 1-én került sor, innentől kezdve pedig sorra épültek az áruházak országszerte. A Skála-Coop első igazgatója Demján Sándor volt, aki merőben új kereskedelmi filozófia alapján vágott bele az új áruház létrehozásába. E döntésével nem kis kockázatot vállalt, hiszen fel kellett adnia a Gorsium ÁFÉSZ vezetőségi helyét az új vállalkozásért. A nyolcvanas évekbeli reklámhordozókon – így a zacskókon is – szereplő nők mind fiatalok, öltözékük is ezt tükrözi. Legtöbbször erős sminkben, kiegészítőkkel, ékszerekkel felékesítve jelennek meg. Gyakran tűnt fel ugyanaz az az arc különböző reklámokban, azért is, mert a nők, akik mellékállásban modellkedtek, maguk készítette sminkben és ruhában álltak a kamera elé: a kialakuló manökenszakmában nem volt mindegy, hogy melyik modellnek milyen a ruhatára.

A háttérben halványan egy házasszony képe, befőzés közben, aki a tűzhely mellett izzad. Az előtérben egy másik nő konzervvel az egyik kezében, a másikban pedig Közért-es kosár. A "Közért" 1948-ban alakult meg, teljes neve: Községi Élelmiszer-kereskedelmi Rt és az az üzletlánc nyitotta meg Magyarországon az első önkiszolgálót 1955-ben. A plakát jól illusztrálja, hogy a korszak elfogadott ideálja az egyszerűen – overallba, vagy ahogy esetünkben is, fejkendővel kiegészített olcsó ruhába – öltöző dolgozó (lehetőleg sztahanovista) nő. A könnyűipari dolgozók két műszakos munkarendje miatt már az ötvenes évek második felétől előirányzott terv volt, hogy a nők otthoni munkavégzését háztartási gépek gyártásával, konzerv- és készételekkel könnyítsék meg. E szándék korai dokumentuma ez a plakát is.

Vörös alapon fekete gyárépület látható, hatalmas füstölgő fehér kéményei egy-egy, a korban gyártott cigaretta márkát formáz. Alatta felirat:Tervünk a dohányzók megelégedésére. A hirdetett cigaretta márkák (balról jobbra): Harmonia, Opera, Tulipán, Lánchíd, Luxus, Olympia. Jelzett: Repcze (János) A Budapesti Szikra Nyomda N. V. (Nemzeti Vállalat) terméke. Balra fent a Dohányértékesítő Nemzeti Vállalat logója. Jobbra fent a Mahir akkori logója. A plakát a Bauhaus tipográfiai, színelméleti tanulságait is tükrözik, Repcze a plakátművészet leghatásosabb színösszeállítását, a fekete-fehér-vörös kombinációját alkalmazta munkáján. A dohányreklám az 1940-es évek végén készült. A szigorú tervutasítások, a nagyfokú áruhiány, a munkaversenyek évei ezek, mikor „felülről” szabályoztak mindent, így a kereskedelmet is. A reklámozás elsősorban a hivatalos propaganda szolgálatát jelentette: a korabeli plakátokon, hirdetéseken – kevés kivétellel – fő témaként az ország újjáépítése, a kommunista ideának és zászlóvivőinek dicsőítése, a fejlődő szocialista vállalatok és azok termékei, valamint az ötéves tervek népszerűsítése jelentek meg. Ennek egyik példája Repcze János (1905–1985): Tervünk a dohányzók megelégedése (1940-es évek vége) dohánygyári plakátja is.

"Tavasz az Állami Áruházban". Zöld alapon egy férfi egy csinos nő után néz, fölöttük felirat: Tavasz az Állami Áruházban.

Reklámplakát a következő fekete színű felirattal: "Mini univerzális zománc". Alatta feltüntetett szöveg: "festett tárgyak, (kerékpárok, háztartási gépek, színes bútorok) festékbevonatain keletkezett kisebb hiba kijavítására szolgál." Közvetlenül a szöveg alatt, a Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) fekete színű emblémája. A plakáton egy kék színű kerékpár előtt álló, szőke hajú nő látható. Jobb kezében ecsetet tart, amivel a "mini" felirat második i betűjét festi, a másikkal a kerékpárra támaszkodik. A szoknyáján ismétlődik a "mini univerzális zománc" felirat és a Tiszai Vegyi Kombinát emblémája.

Minivizort hirető plakát. Sárga alapon miniszoknyás, körömcipős nő alsótestének sziluettje látszódik. Gyártó: Videoton Rádió és Televíziógyár Származási ország: Magyarország Év: 1971 A hatvanas években a hölgyek a reklámok hatást keltő „eszközei”, illetve elsőszámú célcsoportja lettek: a fogyasztási cikkek legfőbb vásárlói és - a tömeges városba vándorlások miatt - az egyre inkább urbánussá váló életmód legfőbb terjesztői. Ezzel összefüggésben egyre gyakoribbakká váltak azok a hirdetések, melyek a tömblakásokba költöző dolgozó nők számára kínáltak készételeket, konyhai eszközöket, idő- és energiatakarékos háztartási gépeket. 6 Az eszménykép a Chanel-kosztümöt viselő, középkorú, elegáns, ápolt nő - a háztartását okosan vezető asszony. 7. Ez figyelhető meg a korabeli vásárlásokat dokumentáló archív fotókon és a korszak nyomtatott reklámhordozóin egyaránt. A plakátok, szórólapok elsősorban grafikus eszközökkel készültek, megjelenésükre a festői megoldások mellett az élénk színek és kontúrok, lehatárolt felületek kontrasztja a jellemző, az akkori nyomdatechnika lehetőségiből adódóan is. Kedvelt színek: a lila, sárga, narancssárga, zöld, piros, kék, fekete és ezek kombinációi, különböző árnyalatai. Hordozható tranzisztoros televízió. 29 db tranzisztorral és 24 db diódával. 28 cm képátlójú robbanásmentes képcsővel, 220 V-ról és 12 V akkumulátorról is üzemel. 1967-ben megszületett az első hordozható fekete-fehér TV, a Minivizor. Több modell is volt. Sikeres terméknek számított. A termék tervezésében részt vett Dániel József formatervező is. Forrás: Mit vásárolt Jucika? Nők a szocialista reklámban. Időszaki kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban (Veress Kinga) http://www.magyar-iparmuveszet.hu/kiadvanyok2018/2018-06/

Elegant grafikus plakátja. Elegant a divatmárka 25 éves a Május 1. Ruhagyár Grafika: Sárváry Katalin Sárga alapon lila-rózsaszín nagygalléros kabátban álló női figura grafikája, "Elegant a divatmárka" felirattal. A józsefvárosi Elnök utcában található honvédségi ruharaktár épületében a harmincas években létesült katonai ruhagyár. A ruhagyár 1958-ban vette fel a Május 1. nevet. Később civil ruhákat is gyártani kezdtek, ezért Elegant Május 1. Ruhagyár lett az új elnevezése. A gyár egészen 1994-ig működött. A gyár elnevezése persze kihagyhatatlan "poén" lett a május elsejei felvonuláson - a dolgozók rendre az első felvonuló csapatok között integettek a dísztribünön ülőknek, ezzel mutatva jó példát minden szocialista munkásnak. Hiszen a Május 1. ruhagyárban minden napot munkával ünnepeltek a dolgozók.

1976-ban alapították a Minőségi Cipőgyárat. A budapesti székhelyű, egykori állami vállalatnak Csengeren működött az egyik üzemegysége, ahol cipőfelsőrészeket és késztermékeket gyártottak. A termékeiket kis választékban viszont hatalmas sorozatban állították elő Mino, Mino-médy és egyéb márkaneveken. Leginkább szovjet exportra kerületek az itt készült cipők. Ez az 1970-es évek végén az 1980-as évek elejéig biztosította gyár működését. De ez nem tartott sokáig. A Minőségi Cipőgyár már a rendszerváltást sem élte meg: 1987-ben felszámolták. Kristyán Judit magyar modell, fotómodell, manöken. Az '70-'80-as években őt tartották a legszebb lábú magyar manökennek. A Kálvin téri Mino cipő házfal méretű reklám kép modellje volt.

Két fürdőruhás - egy szőke és egy fekete (feletehetően parókás) - nő üdítőitalt tartalmazó poharat emel a szájához. A Sztár csillagot idéző szövegfelhőjében a következő szöveg olvasható: Megjelent a 3 sztár Cola, narancs, citrom üdítőital különlegesség Alatta a kék alapon: Tegyen próbát, megtalálja kedvencét. Gyártja és forgalmazza: Országos Szeszipari Vállalat A szocializmus időszakában szinte csak fiatal nőkkel reklámoztak, akik gyakran csak dekorációként álltak a termék mellett, egyre hiányosabb öltözetben SZTÁR – Az 1960-as évek végén, az új gazdasági mechanizmus meghirdetése (1968) után, már a szeszipar érdeklődése is feltámadt az üdítőital gyártás iránt. A gazdasági nyitással szélesebb lehetőség kínálkozott a nyugattal való együttműködésre is. A Szeszipari Országos Vállalat (SZOV) 1969-ben köt szerződést az holland Naarden International N.V. céggel. Ennek alapján, 1970-ben, a Budapesti Szeszipari Vállalat (Buszesz) Óbudai Szeszgyárában elkezdődik a Sztár üdítőcsalád készítése. Az üdítőcsaládban citrom-, narancs-, tonikízesítésű leveket, valamint az alma alapanyagú Sztár-King üdítőitalokat hozták forgalomba. Holland kóla-sűrítményből Sztár kóla is készült. Budapesten kívül, hamarosan Miskolcon, Kisvárdán és Demecseren is készülnek Sztár üdítőitalok. „Sztár citrom, narancs, tonik, sztárking – magas szénsavtartalmú üdítőital különlegességek” – hirdették a kártyanaptárak, plakátok, de holland kóla-sűrítményből Sztár kóla is készült. 1987-ben a Sztár üdítőitalok gyártását, a Budapesti Szeszipari Vállalatnál Queen üdítőitalokra cserélték. (Forrás: Csíki Sándor: ÜDÍTŐITAL TÖRTÉNELEM – Sztár, Traubisoda, Márka, Cola https://foodandwine.hu/2015/04/11/uditoital-tortenelem-sztar-traubisoda-marka-cola/)

Az rajzolt férfi figura az Orion Victoria Super típusú Televíziókészülék műsorát nézi. Az Orion a magyar elektronikai ipar meghatározó gyára volt. A második világháború előtt és után az Orion rádiók nemzetközi hírnévre tettek szert. 1942-ben az egész világ rádióexportjának mintegy 25–30%-át az Orion bonyolította le, s a világ sok országában gyártottak Orion-licenc alapján rádiókat. Az Orion 1923-tól gyártott rádiócsöveket s 1925-től rádiókat, 1955-től pedig tévékészülékeket. Az első hazai gyártású tv-készülék, az Orion AT501. A plakáton látható Orion Victoria Super (AT459) típusú televíziókészüléket 1969-től gyártották. 59 cm képátlóval rendelkező televízió. 12 csatornás. A korszakban nagyon népszerű volt.

Fürdőruha reklámplakátja: a plakát jobb oldalán fekete-piros-fehér csíkos, kétrészes fürdőruhát viselő nőalak látható, mellette piros színű napernyő. A nőalak mellett felirat: "új nyár, új fürdőruha". A háttér kék színű. Jobbra fent a nyomda logója, lent a felelős kiadó neve: Székely József, a nyomdai szám és a nyomda neve: Terv Nyomda. A plakáton hajtásnyomok láthatók.

A plakátgyűjtemény egyik tárgya. A Csonka János Gépgyár Rt. 1948-ban történt államosítása után először Állami Csonka János Gépgyára Rt., majd 1950-től Kismotor és Gépgyár név alatt vitte tovább elődjének gyártmányprofilját. A gyár ebben az időben már járművek fémszerelvényeinek és alkatrészeinek előállításával foglalkozott. 1984-től a gyár helyzete stabilizálódott, a szocialista időszak kevés számú nyereségesen működő üzemeinek egyikévé vált. Valamennyi nagy beruházási program keretében szállítottak alkatrészeket. A rendszerváltást követően a korábbi NDK-s kapcsolatokat kihasználva elsősorban a német vasutaknak szállított felszerelést. A korábbi nagy megrendelők, mint az Ikarus, a MÁV Dunakeszi és Istvántelki főműhelyei, a GANZ-MÁVAG, a Győri Vagon- és Gépgyár a rendszerváltást nem sokkal élték túl, ahogy a külkereskedelmi partnercég, a NIKEX sem. Így a beszállítói pozíció megtartása új piaci szereplők felkutatását és a gyártmányszerkezet átállítását kívánták. Egy kisebb része ma is működik A Budapest XI. kerület Fehérvári út 44.-ben ma kisebb üzletek és vállalkozások vannak.

"A napszemüveg öltöztet" fekete színű felirattal ellátott Ofotért reklám. Sárga színű háttér előtt egy ruha nélkül napozó nő napszemüvegben, Ofotért felirattal. Az Ofotért 1949 óta működik Magyarországon.