Házi- vagy cselédtelefonok

A távbeszélő készülékek azon csoportját, melyek egyenáramú csengőt használnak, házi vagy cselédhívó készüléknek is nevezzük. A fali készülék fadobozban van. A 4 csavarral falra rögzíthető készüléken alul a csengőharang, a fadobozka közepén az egyenes tölcséres mikrofon, felette a hívógomb található. A doboz előlapja kihajtható. A doboz bal oldalán található az automata átváltó horog kapcsolója, rajta függ a nyeles hallgató. Telepről működött.

Telepről működő fali telefonkészülék fényezett diófa szekrényben, házi telefonként történő használatra, hívógombbal, dobozhallgatóval, beépített zümmerrel.

Teljes házitelefon-felszerelés meglévő házicsengő-vezetékbe való bekapcsolásra. Hívógombbal, de csengő nélkül. (Egyirányú hívásra).

Teleppel működő telefonkészülék. Házitelefonként, vagy lépcsőházi telefonként használták, a nyomógombbal lehetett a másik állomást hívni.

Egyszerű házi-telefon falapra szerelve, tölcsérmikrofonos kézibeszélővel, hívógombbal és csengővel.

Telepfelhívású asztali házitelefon hívógombbal, a kézibeszélőn mikrofonkapcsoló nyomógombbal. Csengővel nincs ellátva.

Egyszerű házitelefon fadobozba szerelve, előlapi tölcséres szénmikrofonnal, az átváltó karon a nyeles hallgatóval és alul a csengővel.

Bakelitból készített egyszerű házitelefon fonott pamut kézibeszélő zsinórral.

Egyszerű házitelefon fadobozba szerelve, előlapi tölcséres szénmikrofonnal, az átváltó karon a hallgatóval, hívógombbal és csengővel.

A telephívású, egyszerű kis cselédtelefon érdekessége, hogy az alkotórészeket nem dobozba helyezték, hanem külön, egymás felett helyezték el azokat. A telefon falra rögzítése a középen elhelyezett hívó-nyomógombos dobozkával lehetséges, ez tartja a felette elhelyezkedő szénmikrofont, és a nyomógomb alatt találjuk a leakasztható hallgatót.

Teleppel működő telefonkészülék. Házitelefonként, vagy lépcsőházi telefonként használták. Előlapján a mikrofon, belsejében egy indukciós tekercs és az átkapcsoló horog szerkezete található.

4 vonalas vonalválasztós, telepfelhívású cselédtelefon (házitelefon). A Deckert&Homolka mikrofont az előlapba süllyesztve építették be, a mágnesnyelű hallgató a mikrofon feletti átkapcsoló karon lóg. A nyitott vasmagú átvivő tekercs, az átkapcsoló a doboz belsejében van. A hívódugót a hívni kívánt állomás kapcsolóhüvelyébe dugva, a jobb oldali hívógomb megnyomásával csengették a másik állomást. Restaurált példány.

A fali készüléket fadobozba építették be, 4 csavarral rögzíthető a falra. Az alaplapon alul a csengő, oldalt egy szorító van a vezetékek részére. A doboz előlapján található a mikrofon (korabeli elnevezése beszélő, vagy transzmitter). Fölötte míves rézfelirat, melynek szövege: Société Anonyme Telephonie Privée Rue de Méridien 23-25 Bruxelles Anvers Charleroi Grand Liége. A doboz belső-alsó részébe a csengő 2 tekercse, felső részébe az automata átváltó kar van beszerelve, egy morze rugócsomaggal. Az átváltó kar külső horgán lóg a fémházas, nyél nélküli hallgató. Bakelit fedele lecsavarható, majd egy fémgyűrű lecsavarása után a membrán is hozzáférhető. A hallgató dupla tekercses, mágnese körmágnes.

Fali telefonállomás, fényezett diófa-szekrényben, eredeti Berliner mikrofonnal, nyeles hallgatóval, és jelzőcsengővel.

Indukciós tekercset tartalmazó, csengő nélküli fali telefon-állomás. Az egyszerű kis készüléket lakás-, illetve kaputelefonként használták.

A házi (cseléd) telefonkészülék 2 részből áll: 35-ös kézibeszélőből és a fali szerelvényből. A 2 csavarral falra rögzíthető, kör alakú kis fadobozon nincs csengő, tehát a készüléket nem lehetett felhívni. A nyomógomb segítségével egy másik –csengővel ellátott- készüléket lehetett hívni. (Pl. háziúr a cselédet tudta hívni). A nyomógomb alatt az automata átváltó horga található, rajta lóg a kézibeszélő. A kézibeszélő és a fali szerelvény között 3 erű pamutzsinór teremti meg az összeköttetést. A fali szerelvényen Standard cégfelirat olvasható.

A személyzeti (házi) távbeszélő készülék egyszerű kivitelű, kizárólag lakáson belül használták. Nyilvános hálózatba nem lehet bekötni. A személyzeti telefon 2 fő részből áll: fali szerelvény és kézibeszélő. Ha a háziúr felemeli a kézibeszélőjét, a személyzeti készülékben a berregő megszólal. Ha a cseléd felemeli a kézibeszélőt, a berregés abbamarad, beszédállapot jön létre. A kézibeszélő fekete bakelitből készült, zsinórja 4 erű. A fali szerelvény belsejében Kfa wdst 1a felirat van, illetve SH (Siemens-Halske) cégjelzés, kívül Siemens cégjelzés.

A telephívású, asztali, fadobozos kis házitelefon formája és alkatrészei a századforduló utáni éveket idézi. A doboz tetején a csengőharang, előtte a hívó nyomógomb, mögötte a karcsú formájú tartóvilla. A recézett nyelű kézibeszélő hallgatója beépített kivitelű, dupla tekercses, mágnese egész gyűrű alakú, apróbb eltérésekkel a későbbi LB 24-es hallgató elődje. A mikrofon cserélhető, 40 Ohmos dobozmikrofon. A dobozon belül az egyik sarokban az indukciós cséve, a másik sarokban a nyomógomb szerelvénye van. A kézibeszélő és a vonalról jövő vezeték is 4 eres pamutzsinór. Forrás: Koczka: Távbeszélő Gépelemek és Kapcsolástan I. Bp, 1930, Tamásy: Távbeszélő Gép és Kapcsolástan I. 1950

Asztali kivitelű, keményfa dobozú, 14 állomás kapcsolására alkalmas kis vonalváltós telefon, pamutzsinóros falivezetékkel és falirózsával. A szénmikrofon beépített, a hallgató az oldalsó kapcsolókaron függ. A 14 állomást karos váltó segítségével lehetett kapcsolni. A vonalváltóval beállított állomást a dobozka tetején található nyomógombbal lehetett felhívni. Működtetéséhez telep kellett.

Telepfelhívású asztali vonalváltós távbeszélő készülék. A vonalválasztó kart a megfelelő állásba kapcsolva lehetett a kívánt házi állomást felhívni, a készülék tetején lévő nyomógomb megnyomásával.

Fali, fadobozos telefonkészülék, mikrofon-kapcsolós, tölcséres kézibeszélővel és hívógombbal.