Telefonközpontok, kézi kapcsolású, CB

Kézi kapcsolású, központi telepes távbeszélő központ 110 vonal kapcsolására, 20 zsinóráramkörrel. KV-típus (Kis-Vidéki), vertikál rendszerű, álló kivitelű. Az előfizetői hívást hívásjelző lámpák mutatták, a kezelő kapcsolózsinórokkal és kulcsokkal végezte az előfizetők összekapcsolását.

A fémlemez előlapos, kapcsolókulcsokkal és kapcsolózsinórokkal ellátott, fadobozba beépített CB távbeszélőközpont 4 átmenő (helyközi) áramkör és 10 helyi előfizető kapcsolására volt alkalmas. Amikor egy hívó felemelte kézibeszélőjét, hívását a hozzá tartozó jelzőlámpa mutatta a kezelőnek. A kapcsolást kezelő végezte 5 zsinóráramkör segítségével.

A fadobozba beépített CB távbeszélőközpont 4 átmenő (helyközi) áramkör és 10 helyi előfizető kapcsolására volt alkalmas. Amikor egy hívó felemelte kézibeszélőjét, hívását a hozzá tartozó jelzőlámpa mutatta a kezelőnek. A kapcsolást kezelő végezte 5 zsinórdugasz segítségével.

Régi nevén CB-10-es kapcsoló. A fadobozba beépített CB távbeszélőközpont 4 átmenő (helyközi) áramkör és 10 helyi előfizető kapcsolására volt alkalmas. Amikor egy hívó felemelte kézibeszélőjét, hívását a hozzá tartozó ún. rácsos jelző mutatta a kezelőnek. A helyközi hívásokat esőlemezes jelfogókkal azonosította a kezelő. A kapcsolás dugaszzsinórokkal történt.

Régi nevén CB-10-es kapcsoló. A fadobozba beépített CB távbeszélőközpont 4 átmenő (helyközi) áramkör és 10 helyi előfizető kapcsolására volt alkalmas. Amikor egy hívó felemelte kézibeszélőjét, hívását a hozzá tartozó ún. látjelző mutatta a kezelőnek. A helyközi hívásokat a kezelő az esőlemezes jelfogókkal azonosította. A kapcsolást kezelő végezte 5 zsinóráramkör segítségével.A kezelő az automata központok felé számtárcsával tudott közvetlen hívást indítani.

Központi teleppel működő, álló kivitelű, vertikál rendszerű, látjelzős távbeszélő központ, 10 fővonal és 60 helyi vonal fogadására. A 12 pár kapcsolózsinór ugyanennyi egyidejű beszélgetést tett lehetővé.

Faszekrénybe épített vonalváltós készülék. Egy fővonalnak két mellékállomással vagy mellékállomások egymás közötti kapcsolására alkalmas. A készülék tetején csengőpár (hiányos), csatlakozó szorítók, előlapján két hívó nyomógomb és a 6 állású karos beállítókar található, belsejében a csengő tekercsei és egy indukciós tekercs található.

Fali átkapcsoló szekrény, kapcsolókulccsal, csengővel. A bejövő hívást kapcsolták át a kért vonalra.

Központi teleppel működő, álló kivitelű, vertikál rendszerű, hengeres látjelzős távbeszélő központ 10 fővonal és jelen kiépítésben 50, maximum 60 helyi vonal fogadására. A 16 pár kapcsolózsinór maximum 16 egyidejű beszélgetést tett lehetővé. A számtárcsa az automata távbeszélő központok irányába tette lehetővé a kezelőnek a tárcsázással történő hívást.

A fadobozba beépített CB távbeszélőközpont 2 átmenő (helyközi) áramkör és 5 helyi előfizető kapcsolására volt alkalmas. Amikor egy hívó felemelte kézibeszélőjét, hívását a hozzá tartozó látjelző mutatta a kezelőnek. A kapcsolás 3 pár zsinóráramkör segítségével történt. Manuális irányba induktorral, automata irányba számtárcsával indíthatott hívást a kezelő.

Jelen kiépítésben 30 vonalas, kézi kapcsolású CB központ, (max. 60 vonalig bővíthető), 12 zsinóráramkörös kulcsdeszkával. Jellegzetessége a hengeres látjelző, amelynek fekete háttere híváskor fehérre változik. A hívást ezek a látjelzők mutatták, a kapcsolás a kapcsolódugók megfelelő kapcsolóhüvelybe dugaszolásával történt.

Központi teleppel működő, álló kivitelű, régi szabványú, lámpajelzős távbeszélő központ, 5 fővonal és 25 helyi vonal fogadására. A 6 pár kapcsolózsinór 6 egyidejű beszélgetést tesz lehetővé. A központhoz különálló jelfogós kapcsolószekrény tartozott.

15 fővonal és jelen kiépítésben 70 helyi vonal kapcsolására alkalmas, központi teleppel működő, kézi kapcsolású, vertikál rendszerű távbeszélő központ. Kapacitását 120 vonalra lehetett bővíteni, ekkor már két kezelő is elfért egymás mellett. Ha a távbeszélő forgalom szükségessé tette, az összekötő áramköröket is bővíteni lehetett. A kezelőnek a hívást hengeres hívásjelzők mutatták. A 16 pár kapcsolózsinór 16 egyidejű beszélgetést tett lehetővé. A számtárcsa az automata távbeszélő központok irányába történő kezelői hívásokat segítette.

Fali átkapcsoló szekrény, kapcsolókulccsal, látjelzővel, csengővel, visszahívó gombbal. A bejövő hívást kapcsolták át a kért vonalra.

Fali átkapcsoló szekrény, kapcsolókulccsal, látjelzővel, csengővel, visszahívó gombbal. A bejövő hívást kapcsolták át a kért vonalra.

Fali átkapcsoló szekrény, kapcsolókulccsal, csillagjelzővel, csengővel, visszahívó gombbal. A bejövő hívást kapcsolhatták át a kért vonalra. Működtetéséhez telefonkészülékre volt szükség.

Új szabványú, átalakított fali átkapcsoló szekrény, kapcsolókulccsal, látjelzővel, csengővel, visszahívó gombbal.

Az átkapcsoló segítségével egy főállomás és egy alállomás, illetve egy főállomás és két alállomás az állami hálózathoz kapcsolható, továbbá ezen átkapcsoló még a főállomásnak és az alállomással és az alállomások egymás közt való összeköttetésére is szolgál. Fényezett keményfa szekrénybe szerelve tartalmaz: háromállású átkapcsoló kulcsot, két nyomógombot, optikai csillagjelzőt, csengőt.

Kézi kapcsolású, 2 munkahelyes távbeszélő központ LED kijelzőkkel, 20 zsinóráramkörrel, "S"-típusú jelfogókkal. Tápfeszültsége 48V DC.

Az ITS 23 típusú, a köznapi beszédben BHG II/3-ként emlegetett készülék, 1965-ös gyártás. A főnök-titkári berendezések fejlesztése 1953-ban a Híradástechnikai Kutató Intézetben kezdődött meg. A CB-555 mintájú, bakelit házba épített, (billentyűkkel és csillagjelzőkkel ellátott) telefonkészülékeket a titkári készülék mellett falra szerelt jelfogószekrényhez csatlakoztatták. Energiaellátásukat a jelfogó-szekrény felett elhelyezett 48V-os teleppótló biztosította. Az ITS 23 típus két fővonal kapcsolására szolgált, három készülékkel, melyek közül egy-egy a két főnöki és egy a titkári telefon. A BHG több mint egy évtizedig készítette ezeket a készülékeket, majd a készülékprofil átadását követően a Telefongyár gyártotta tovább a berendezéseket.