7A1-típusú VÁR mellékközpont fő tárgyai

A hazai helyi távbeszélő hálózat kábelvonalainak építése az 1890-es években Budapesten kezdődött a svéd -behúzó rendszerű- tömbcsatorna alépítmény építési eljárásának honosításával. A kábelvonalak alépítmény hálózatai többnyílású, 1 m hosszú betontömbökből épített, általában járda alatti, földbeágyazott összefüggő csőhálózatokból álltak. Az első hazai kábelalépítmény XIII nyílású betontömbök felhasználásával 1898-ban Budapesten a Szerencs utcai (ma Paulay Ede u.) távbeszélő központ és a Gránátos utcai (ma Városház u.) Főposta között épült. Ezt követően nagy erőkkel folytatódott a főváros nagyszámú vezetékkel túlterhelt légvezetékes vonalszakaszainak kábelbe helyezése. Kiemelkedő esemény volt a 25 000-ik betontömb beépítése, amit a posta korabeli vezetői kézjegyük vésetével ellátott réz emléktábla elhelyezésével is emlékezetessé tettek.

Motorral közös talapzatra szerelt generátor (csengetőgép). A távbeszélő központok működésével kapcsolatos segédfeszültségek (csengetési feszültség, jelzőhangok) előállítására szolgáló gépegység egy váltakozó áramú motorból és egy váltakozó áramú generátorból állt. A hálózati váltakozó áramról működő motor állandóan forgatta az azonos tengelyen lévő generátort, amely az alábbi feszültségeket állította elő: 6V 400Hz tárcsázási hang, 75V 16 2/3Hz csengetési feszültség, 6V 180Hz csengetési visszhang, 6V 400Hz szaggatott foglaltsági hang. A gépegységet a Vár mellékközpontban használták.

A kábelrendező egy nyitott vasszerkezet, amelynek egyik oldalán függőleges kábelbordák (vonal oldal), a másik oldalon -vízszintesen- forrasztó-csúcsok és leválasztó sávok (központ oldal) találhatók. A függőleges kábelbordák az átmeneti kötésektől érkező switch kábeleket fogadják. A bordák 20 érpáros csoportokból állnak. Feladatuk a túlfeszültség és túláram elleni védelem. Minden egyes érpárhoz 2 rövid és 2 hosszú rúgó tartozik. A rövid és a hosszú rúgók között 1-1 tartós áramú biztosíték (hőorsó), a hosszú rúgók és a földelt alapzat között 2-2 szénlemezes feszültségbiztosító helyezkedik el. A bordasorok tetején riasztójelzés mutatja a biztosítékok kiolvadását. Telepítési helye a VÁR mellékközpont, 1928.

A számláló keretet forgógépes (rotary) központokban használták. Minden előfizetői számhoz tartozott egy számláló jelfogó. A százas tömbökben szerelt számlálójelfogók a beszélgetések darabszámát számlálták, a számlálójelfogók állását a képen látható fényképezőgéppel havonta lefényképezték. Az egyéni számlálók havi leolvasásai közötti különbség képezte a számlázás alapját. A távolsági beszélgetések számlázása a beszédjegyek alapján történt.

7A1-típusú forgógépes (rotary) távbeszélő központ a Telefónia Múzeumban. Az 1928-ban telepített Vár-központ a Krisztina távbeszélő főközpont mellékközpontja volt. A központ kapacitása leállításakor (1985-ben) 1600 fővonali és 1800 ikerállomás volt. Két-két sor között egy-egy 48 V-os egyenáramú keretsor motor biztosítja a vízszintes tengelyek meghajtását, amelyek kúpfogaskerekekkel adják át a hajtást a keretsorok függőleges tengelyeinek. A kapcsológépek multiplikálását szalagkábelezéssel oldották meg. A központ kapcsológépei hat sorban helyezkednek el a gépteremben. A Telefónia Múzeum bizonytalan időre zárva tart, nem látogatható!

Ezzel a fa keretes fényképezőgéppel fotózták le a 7A1-es rotary távbeszélő központ százas csoportokba szerelt számláló jelfogóit minden hónap azonos napján. Az előhívott fényképeken értékelték ki a számlálók állását és ennek alapján készítették el az előfizetők számláit.

A vizsgálóasztal a Telefónia Múzeumban található 7A1-típusú rotary központ felügyeletét biztosította. A központhoz tartozó különböző áramkörök, vonalak ellenőrzésére, vizsgálatára szolgáló lámpa-, kapcsolóhüvely- és kapcsolókulcs sávokat tartalmazó asztalt trunk-asztalnak is nevezték.

A Vár távbeszélő mellékközpont egyenáramú áramellátását egy háromfázisú váltakozó áramú motorból és egyenáramú dinamóból álló gépegység biztosította. A váltakozó áramú hálózat jelenlétekor a 29 kW teljesítményű váltakozó áramú motor a tengelykapcsolón keresztül forgatta a dinamót, amely egyenfeszültséget (46/70V, 160/137A) állított elő a 7A1-es telefonközpont táplálására, a keretsor-motorok hajtására és az akkumulátorok (23+2 cella, 1440Ah) töltésére. A fogyasztói feszültség előírt szinten tartását a Brown-Boveri gyorsszabályozó végezte. A hálózat kimaradása alatt a központ táplálását az akkumulátorok biztosították. Hosszabb áramkimaradás alatt beindították a szükség-áramfejlesztőt.

A távbeszélő létesítményekben a hálózat kimaradásakor megszűnt a váltakozó áramról működő berendezések táplálása, illetve az akkumulátorok töltése. A központok leállásának elkerülésére benzinmotoros szükség-áramfejlesztőt alkalmaztak. Az 52 LE teljesítményű Otto-motor 15 kVA teljesítményű háromfázisú generátort hajtott. Ez a berendezés a VÁR telefonközpont szükség-áramfejlesztője volt.

Magasított kivitelű, keményfából készült kezelői szék. A VÁR 7A1-es telefonközpont vizsgálóasztalánál használták.

A hálózat kimaradásakor automatikusan bekapcsolódott az egyenáramú csengetőgép, amely a távbeszélő központok működésével kapcsolatos segédfeszültségeket (csengetési feszültség, jelzőhangok) állította elő. Ez egy közös házba beépített egyenáramú motorból és egy váltakozó áramú generátorból állt. A központi 48V-os egyenfeszültségről táplált motor a hálózat kimaradása alatt meghajtotta a vele azonos tengelyen lévő generátort, amely az alábbi segédfeszültségeket állította elő: 6V 400Hz tárcsázási hang, 75V 16 2/3Hz csengetési feszültség, 6V 180Hz csengetési visszhang, 6V 400Hz szaggatott foglaltsági hang.