0.1. Kerámiaművészeti kiállítások katalógusainak digitális gyűjteménye

Barta Éva kerámikus és Sédy Mária textiltervező iparművészek kiállítása Kiállítás helyszíne: Budapest VII. kerület Rákóczi út 30. Fényes Adolf Terem Kiállítás időpontja: 1961. június Nyomda: Révai Nyomda Grafika/katalógusterv: Katona László Fotó: Kónya Kálmán Előszó: Domanovszky György Nyelv: Magyar

Nagy Márta kiállítás Csontváry Múzeum Pécs 1994 A Janus Pannonius Múzeum Művészeti Kiadványai 73. (különlenyomat) Nagy Márta a XII. Országos Kerámia Biennálé első díjasának kiállítása Csontváry Múzeum Pécs 1994. június 26 - augusztus 21. A kiadvány megjelenését anyagilag támogatta: Nemzeti Kultúrális Alap A kiállítást rendezte: Sárkány József Katalógusterv: Gellér B. István Fotó: Füzi István, Körtvélyesi László, Walter Péter Fordítás: Steve Starkey Felelős kiadó: Dr. Ecsedy István Színes borítójú katalógus belül színes képekkel, életrajzi adatokkal, fekvő formátumú, 55 oldalas. Borítója kék-fekete színátmenetes háttér előtt növényi termésekre, kagylókra, kavicsokra és tojáshéjakra emlékeztető kerámiákkal. Nagy Márta keramikus, porcelántervező iparművész Budapest, 1954-12-11 Szerző: Sárkány József 1979: Magyar Iparművészeti Főiskola, porcelánszak, mestere: Schrammel Imre. 1995-98 között részt vett a Janus Pannonius Tudományegyetem Művészeti Karának kerámiaszobrász DLA képzésén. 1989 óta tanít a Magyar Iparművészeti Főiskolán. 1979 és 1984 között a Hollóházi Porcelángyár, 1984 és 1988 között a budapesti Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygyár tervezője volt. 1996-tól a Herendi Porcelán Manufaktúra Rt. megbízásos tervezője. 1980-ban, 1981-ben, 1984-ben, 1987-ben, 1989-ben és 1990-ben a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió ösztöndíjasaként dolgozott, 1988-ban Porvoo-ban (FIN) Nemzetközi Kerámia Szemináriumon vett részt. 1988: Kozma Lajos-ösztöndíj, Fiatal Iparművészek Stúdiója-ösztöndíj; 1992-ben és 1993-ban a római Magyar Akadémia ösztöndíjasa. 1991-ben, 1992-ben és 1993-ban a Siklósi Kerámia Stúdió munkájában, 1994-ben a DeFORMA Alapítvány siklósi “Ivóedény”, 1995-ben a kecskeméti “Tál”, 1996-ban és 1997-ben a siklósi “Hommage à Cellini” nemzetközi szimpóziumokon vett részt. 1998-ban Kecskeméten, a “Women in Clay” nemzetközi szimpózium, 1999-ben a DeFORMA Alapítvány siklósi nemzetközi szimpózium munkájában vett részt. 1999-ben ösztöndíjasként Philadelphiában (USA), a Clay Stúdióban alkotott. A DeFORMA Keramikus csoport (1993-96), a Terra Kerámiaszobrász Egyesület (1992) és a Nemzetközi Kerámia Akadémia (AIC) tagja (1999). Állandó tagja a Terra Gallery, Delft-nek. 1979: Diploma nívódíj; 1981: Fiatal Képző- és Iparművészek kiállításának díja; 1985: Fiatal Iparművészek Stúdiója-kiállítás díja; 1986: Országos Szilikátipari Formatervezési Triennálé, Kecskemét díja; 1987: Fiatal Iparművészek Stúdiója kiállítása, Művészeti Alap díja; 1988: Országos Terítéskultúra Pályázat I. díja; X. Országos Kerámia Biennálé, Pécs, különdíj; München, Bajor Állami díj; 1990: SOS Gyermekfalu Kerámiapályázat, Művészeti Alap díja; 1992: XII. Országos Kerámia Biennálé, Pécs, I. díj; Nemzetközi Kerámia Verseny, Mino (JP), diploma; 1995: XIV. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs; III. díj, 1999: Ferenczy Noémi-díj. Műtermében szabadkézi alakítással egyedi kerámia és porcelán plasztikákat készít. Munkája során számos technikát, égetési eljárást alkalmaz. Műveinek festése, színhasználata egyéni stílust tükröz. Gyári formatervezőként kezdett el dolgozni, a 80-as évek végétől lett művészetében meghatározó a plasztikai formálás. Szimbolikus elemeket (nap, hold, hal, madár, hajó) mintáz samottos anyagból. Formaalakításában az egyszerűség, az archaikus jelleg az uralkodó. A 90-es évek második felétől mind gyakrabban használ porcelánt. Művei kiszínesednek, karakteres felületkitöltő eszközévé válik az arany- és az ezüstfólia. Gazdagon dekorált kerámia és porcelán épületeit, alakjait újabban rusztikus, tömbszerű samottos szobrok kísérik. Egyéni kiállítások 1990 • Budapest Galéria Lajos u., Budapest (kat.) 1991 • Project Arts Center, Dublin • Péter-Pál Galéria, Szentendre • Ontario Crafts Council, Toronto 1993 • Parti Galéria, Pécs • Dorottya utcai Galéria (kat.) 1994 • Vigadó Galéria, Budapest [Geszler Máriával, Fusz Györggyel] • Csontváry Múzeum, Pécs (kat.) 1995 • Pécsi Kisgaléria, Pécs 1996 • Magyar Kulturális Intézet, Helsinki 1997 • Terra G., Delft (NL) 1998 • Mester Galéria (kat.) • Múzeum Galéria, Pécs, M. für Kunst und Geschichte, Hüfingen (NOR) 1999 • Pécsi Kisgaléria, Pécs, Terra G., Delft (NL). Válogatott csoportos kiállítások 1979, 1985 • Országos Szilikátipari Formatervezési Triennálé, Kecskemét 1982-1998 • VII-XV. Országos Kerámia Biennálék, Pécs 1984 • Contemporary Jewellery, Kyoto, Tokió 1984, 1985 • Művészeti Szimpóziumok Eredményei, Műcsarnok, Budapest 1987 • Ünnep, Vigadó Galéria, Budapest 1988 • Frau in Kunsthandwerk, München • IRIS Nemzetközi Kerámia Szeminárium Kiállítása Porvoo (FIN) • Terített asztal, Országos terítéskultúra pályázat kiállítás, FIMCOOP Stúdió, Budapest 1989-1991 • Kozma Lajos-ösztöndíjasok kiállítása, Iparművészeti Múzeum, Budapest 1990 • Kortárs magyar kerámia, Schrammel Imre tanítványai, Handwerkskammer, Hamburg 1992 • Ceramic Arts Gallery, Bécs • Nemzetközi Kerámia Verseny, Mino (JP) 1993 • Magyar szobrászat, Rathaus Galerie, Fellbach (D) 1993-1999 • XIII-XVI. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 1994 • Nemzetközi Kerámia Biennálé, Spiez (CH) • Ungarische kontroversen, G. Böwig, Hannover 1994, 1995 • Art de Magyar, Art Glass Center International, Schalkwijk (NL) 1995 • Zsolnay – ma, Városi Hangverseny és Kiállítóterem, Zalaegerszeg • Öt pécsi művész kiállítása, Művelődési Központ, Paks • Siklós művészete, Várgaléria, Siklós • XX. századi magyar keramikusok. Válogatás az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből, Iparművészeti Múzeum, Budapest • Ceramics and Delft, Terra G. Delft (NL) • Helyzetkép/ Mai magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest 1996, 1997 • Janus Pannonius Tudományegyetem Művészeti Kar Mesteriskola kiállítása, Pécsi Galéria, Pécs 1998 • Szolgáló tárgyaink, Iparművészeti Múzeum, Budapest • 4. Nemzetközi Kerámia Biennálé, Kairó • Frauen in Europa, Marianne Heller Galerie, Heidelberg (D) 1999 • Fél évszázad magyar kerámiaművészete, Iparművészeti Múzeum, Budapest • Kortárs művészek Herenden, Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém • Kozma Lajos-ösztöndíjasok kiállítása, Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár. Művek közgyűjteményekben Iparművészeti Múzeum, Budapest • Janus Pannonius Múzeum, Pécs • Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kecskemét • Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár. (artportal.hu)

Polgár Ildikó kiállítás 1982 Fotó: Mészáros I., Somfai I. Előszó: Vadas József Színes borítójú katalógus, belül színes képekkel, életrajzi adatokkal. Álló formátumú, 4 oldalas. Borítója kék háttér előtt sziklán álló, oszlopszerű, színes kerámiákkal, amelyek női alakokra emlékeztetnek. Polgár Ildikó keramikus Szombathely, 1942-06-26 1960-1965: Magyar Iparművészeti Főiskola, mestere: Csekovszky Árpád. 1966: a Pécsi Művészeti Szakközépiskola tanára; 1970 óta saját műhelyében dolgozik; 1989-ben vendégdocens a Höhr-Grenzhauseni (D) Kerámia Főiskolán, alkalmanként a Magyar Iparművészeti Főiskola posztgraduális képzésén meghívott tanár. 1973: KISZ-díj; 1977: Faenzai Kerámia Biennálé, a köztársasági elnök aranyérme; 1978: V. Országos Kerámia Biennálé, Pécs, a Művészeti Alap díja; 1980: VI. Országos Kerámia Biennálé, Pécs, II. díj; 1983: a Művelődésügyi Minisztérium nívódíja; 1984: Munkácsy-díj; I. Nemzetközi Minikerámia Triennálé, Zágráb, aranyérem; 1985: a Faenzai Kerámia Biennálé, aranyérem; 1986: Elismerő oklevél kiváló minőségért, Mino (JP); 1994: Kairói Nemzetközi Kerámia Triennálé, I. díj. ~ különös szobrokat, különös képeket készít – porcelánból. Szobrász igényű munkáit a 70-es években “idolokkal” kezdi. Technikájuk rendhagyó: porcelán-agyag intarzia, formáik visszanyúlnak a több ezer éves helládikus, kykládikus idolokhoz: a görög szigeteken föllelt, lapos, márvány istennőszobrocskákhoz éppúgy, mint az Ózd környéki Centeren talált késő rézkori, emberforma halotti agyagurnákhoz. ~ jellegzetes vonása, hogy az ősi, időtlen formákat szellemes, abszurd “csavarral” áthúzza a mába: színes csíkjaik, foltjaik egyértelműen utalnak a XX. századi nonfiguratív festészetre, sőt egynémely idolon mintha Magritte fehér keretes ablakai nyílnának, bennük a végtelen kék éggel, átúszó felhőkkel. Játékos irónia, finom, érzékeny megformálás, tűnékeny szépség jellemzi ~ hamvas pasztell színű, matt felületű idoljait, míg a 70-es évek végén indított másik jellegzetes tárgycsaládjában: a pszeudo-csendéletekben a szürreális-abszurd vonások erősödnek fel. Különös gyümölcsösládákat, gyümölcskosarakat tölt meg egyenként öntött, anyagukban színezett porcelán káposztafejekkel, krumplival, zöldségekkel, gyümölcsökkel, melléjük porcelánöntvény-kólásüvegeket állít. Abszurd uzsonna-csendéleteket rak össze tejszínhabos tortaszeletekkel, meggyűrt szalvétával, és újraöntött porcelánkannákkal, csészékkel, velük polgári teaasztalokat emel át az örökkévalóságba. Ugyanezt teszi apja tárgyainak porcelánba öntésével: asztalra dobott régi bőrkesztyűvel, kalappal – rajta újságlap, a vezércikk jól olvasható – immár örökre meggyűrt cigarettásdobozzal, arcképes igazolvánnyal, kézzel írt levéllel. Utóbbiakra az írás és a fénykép speciális fotótechnikával áttéve. ~ kidolgozza a fotó és a porcelán maradandó ötvözésének technikáját, kutatásainak, kísérleteinek eredményei a 80-as évek fotóporcelánjai. Régi családi fényképeket, írók, költők amatőrfotóit, kéziratait, 1956-os dokumentumfotókat visz át porcelánra, megalkotva a ~féle lélekidéző pszeudo-tárgyak újabb csoportját. Nagyméretű, többrészes porcelán faliképeiben összegezi a pszeudo-csendéletek és a fotóporcelánok tanulságait. Falképeinek megrendítő darabja a mozgássérült gyerekek uszodájának 100 négyzetméteres porcelánfala. Rajta régi, időrongálta porcelánbabák: sérüléseiket legyőzi, feledteti törékeny, finom szépségük. Egyéni kiállítások 1969 • Centre Oecumenique, Genf 1977 • Pataky Művelődési Központ 1978 • Fazekas Ház, Tihany • G. Rzezby, Varsó • Színháztéri Galéria, Pécs 1979 • Téralkotás, tárgyformálás • ~, Iparművészeti Múzeum, Budapest • Zwinger, Kőszeg • Nagy Balogh J. Terem 1980 • Magyar Hetek, Kuvait • G. La Loggia, Bologna • Handwerkskammer, Kassel • Művelődési Központ, Zalaegerszeg 1981 • Bartók Béla Művelődési Központ, Szeged • Galerie Köster, Mönchengladbach (Német Szövetségi Köztársaság) 1982 • Műcsarnok, Budapest • Galerie Arndt, München • Magyar Kultúra Háza, Berlin 1983 • Kápolna, Boglárlelle (kat.) 1984 • B7G Galerie, Regensburg (Német Szövetségi Köztársaság) 1985 • Galerie Buntspecht, Freiburg (Német Szövetségi Köztársaság) 1986 • C. E. P. A. C. Galerie, Caen (FR) 1987 • Művelődési Központ, Nyíregyháza • Magyar Kultúra Hete, Bielefeld (Német Szövetségi Köztársaság) • Műcsarnok, Győr 1988 • Norvég Művészeti Szövetség Kiállítóterem, Osló 1989 • Iparművészeti Múzeum, Trondheim • Galerie H. Schneider, Zürich 1990 • Westerwald Museum, Höhr-Grenzhausen (D) 1991 • Museo Civico, Bassano del Grappa (OL) • Galerie Ewers, Köln • Galerie Amann, Bern 1994 • Otwarta G., Wrocław • Charlotte Hennig Galerie, Darmstadt (D) 1995 • Török Ház, Alsóörs 2002 • Hegyvidék Galéria, Budapest • Batthyány-kastély, Körmend 2003 • Porcelán Múzeum, Andene (Belgium). Válogatott csoportos kiállítások 1970 • II. Országos Kerámia Biennálé, Pécs 1972 • Edénykultúra, Műcsarnok, Budapest 1974 • Hat fiatal iparművész, Derkovits Terem, Budapest 1976 • G. T. Lawy, Milánó • Interszimpozion, Siklós • Nemzetközi Kerámia Biennálé, Faenza 1978 • V. Országos Kerámia Biennálé, Pécs • Interszimpozion, Siklós • Nemzetközi Kerámia Biennálé, Faenza • Nemzetközi Kerámia Biennálé, Vallauris • Faenzai díjazottak kiállítása, Nagoja (JP) 1979 • Határesetek, Iparművészeti Múzeum, Budapest • Handwerksmesse, München • Nemzetközi Kerámiakiállítás, Sopot, Gdańsk 1980 • Nemzetközi Kerámia Biennálé, Faenza, Vallauris • Magyar kerámia, Hilversum (NL) 2006 • Mai Magyar Mesterművek 2006, Iparművészeti Múzeum, Budapest. Művek közgyűjteményekben Ariane M., Genf Boymans-Benningen M., Rotterdam Iparművészeti Múzeum, Budapest Iparművészeti Múzeum, Trondheim Institut für Künstlerische Keramik, Höhr-Grenzhausen (D) Janus Pannonius Múzeum, Pécs Kerámia Múzeum, Faenza Kunstgewerbe Museum, Hamburg State University of Art, Pennsylvania Szombathelyi Képtár, Szombathely Veste, Coburg (Német Szövetségi Köztársaság) Westerwald Museum, Höhr-Grenzhausen. (artportal.hu)

Lőrincz Győző keramikusművész kiállítása Gorka Múzeum Verőcemaros 1983. június-október Katalógusterv: Lőrincz Győző Fotók: Lőrincz Győző, Kollányi Gyula, Orbán Katalin A kiállítást rendezte: Bakonyvári Ágnes Felelős kiadó: Kálmán Mária GENERALART Dorogi Nyomda Felelős vezető: Németh György Fekete-fehér borítójú, kihajtható katalógus, belül életrajzi adatokkal, fekete-fehér képekkel, álló formátumú, 6 oldalas. Borítóján fehér háttér előtt fehér gömbök láthatóak különböző fekete vonalakkal.

Minya Mária kiállítás Írta: Szilágyi B. András Fordítás: Pálosi Karina Szerkesztette: Szilágyi B. András és Minya Mária Fotók: Kékesdy Károly, Kollányi Gyula, Molnár Géza, Fejes Márton, Tóth Bálint, Varga Gábor, Minya Mária, Czigány Ákos A katalógus megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta 2004. március 28. Kiadja: A Schola Manufactura Alapítvány Színes borítójú katalógus, belül színes és fekete-fehér képekkel, életrajzi adatokkal. Fekvő formátumú, 47 oldalas. Fehér borítóján egy szürke-fekete színátmenetes négyzetben a háttér előtt piramisokra emlékeztető kerámiákkal. Részlet: "Minya Mária murális művészete A kerámia, az agyag az emberiség történetének első építőanyaga. Kezdetben Mezopotámia városai, az Egyiptomi Óbirodalom fáraóinak sírjai mind agyagból, vályogból épültek. Az agyag végtelen formálhatósága pedig természetszerűen adta a lehetőséget a művészi megmunkáláshoz: az első szobrok, termékenységszimbólumok, s még az első fizetőeszköz, a token is mind terrakottából készült. Mégis, ez az anyag, bármilyen könnyen és sokoldalúan formálható, egyben szigorú is. Megvannak önálló szabályai, melyeket ha a művész nem ismer és nem tisztel, az anyag megbosszulja. Ez az emberen kívül és fölött álló törvényszerűség transzcendens régiókba vezet: az anyag maga a Természet, s a művész a Természetet uraló, formáló emberként jelenik meg. A keramikus művész tehát művésztársainál jobban tudja, a Természettel játszani, erőszakoskodni, azt kihasználni nem lehet; a Természet, a felsőbb törvény mindig erősebb az embernél. "

Művészet a kerámiaiparban 1979 május 21. Finomkerámiaipari Művek Stúdiója Előszó: Dr. Sárközy Dezső vezérigazgató Színes borítójú katalógus, belül fekete-fehér képekkel, életrajzi adatokkal. Álló formátumú, 25 oldalas. Borítóján kék háttér előtti fehér körben leegyszerűsített szarvasra emlékeztető formával.

Kápolnatárlatok Boglárlelle Balázs Irén textilművész és Polgár Ildikó keramikusművész kiállítása Boglárlelle 1983. május 22 - június 26. Rendező szervek: Műcsarnok Rendező: Dobai Ágnes művészettörténész Felelős kiadó: Vásárhelyi Tibor Színes borítójú katalógus, belül fekete-fehér fotókkal, életrajzi adatokkal. Álló formátumú, 7 oldalas. Borítója kék alapon fehér vonallal megrajzolt kápolna formával. Boglárlelle megszűnt település Somogy megyében, mely Balatonboglár és Balatonlelle községek egyesítésével jött létre 1978. december 31-én. Megalakulátásától kezdve nagyközség volt, majd 1984. január 1-jével városi jogú nagyközséggé, végül 1986. január 1-jével várossá nyilvánították és egyidejűleg hozzácsatolták Szőlőskislak községet. 1991-ben Balatonboglár és Balatonlelle ismét különvált, mindkettő egyidejűleg város címet kapott. Szőlőskislak nem kapta vissza önállóságát, hanem Balatonboglár része maradt.