MúzeumDigitár
CTRL + Y
hu
Néprajzi Múzeum Szokás- és játékgyűjtemény

Szokás- és játékgyűjtemény

A gyűjtemény leírása

Eredetileg a népélet úgynevezett alkalmi megnyilvánulásaihoz kapcsolódó tárgyakat sorolták egy csoportba, amelyek az ünnepi népszokások és a vallási gyakorlat során, illetve a népi hitvilág babonás képzeteihez köthetően keletkeztek. Ide tartoztak továbbá a gyermekjátékok, a vigalom és a mulatság alkalmainak tárgyai.

Ebből a nagyon szerteágazó, az ünnepi és köznapi élet számos terültét felölelni kívánó múzeumi tárból később (1969-70) levált és önállósult a vallásosság tárgyi anyaga, és alkotott külön gyűjteményi egységet a Szokás-és játékgyűjtemény.

Alapjait a falusi, népi kultúrából származó tárgyak jelentik. Az első 19. század végi, 20. század eleji, többnyire még alkalmi, ám ma már pótolhatatlan szerzemények a múzeumalapító Xantus János, Jankó János majd Bátky Zsigmond jóvoltából (pl. vásári játékok, cigány vetőkártya, fejfák). Erre az időre tehető a tervszerű, tudományos módszerekkel megalapozott tárgygyűjtés megindulása is (téli népszokások, regölés, betlehemezés, háromkirály járás stb. kellékei). A gyarapítás sokat köszönhet a gyűjtésre buzdító felhívásoknak, amelyek eredményeként tanítók, tanárok (Gönczi Ferenc, Hajnal Ignác), értelmiségiek (Divald Kornél, Szabó Imre), laikus gyűjtők, kereskedők (Lichneckert József) kapcsolódtak a gyarapításba, hogy felkutassák a régi falusi élet hagyományos szokásaiban még használt vagy korábbról megőrzött tárgyakat.

A 2. világháború után fellépő muzeológus nemzedék a tárgykör gyarapításában (Fél Edit, K. Csilléry Klára, Kresz Mária majd Györgyi Erzsébet, Szacsvay Éva) részben az etnográfiai kutatás újonnan feltárt szokásjelenségeinek bemutatására, illetve a korábbi gyűjtési irányok módszertanilag kidolgozottabb folytatására helyezte a hangsúlyt (pl. kiszehajtás, bukovinai székelyek betlehemezése). Fontosnak tartották ugyanakkor a régi jelenségek továbbélésének követését (lakodalmi szokások, új típusú busómaszkok). Előtérbe kerültek a társadalmi szempontokra és az életkori sajátosságokra figyelő gyűjtések (iparos és gyári készítésű gyermekjátékok a Sárközből, falusi iskolások tanszerei, a paraszti munkára nevelő gyermekek számára készült eszközök).

Az 1980-as évektől (Szuhay Péter, napjainkban Frazon Zsófia gyűjtései nyomán) követhető a modern, városi populáris kultúra területéről származó tárgyak megjelenése (gyermekjátékok bolti kínálatból, karácsonyi díszek és gyertyák utcai árusoktól, műanyag játékok). A régiek mellett a jelen kulturális folyamatainak különleges alkalmait reprezentáló és a népi kultúra átértelmezéséből születő új típusú tárgyféleségek (népies emléktárgyak, falusi fesztiválok tárgyai, börtönmunkák) is helyet kapnak a gyűjteményben.

Az utóbbi évek egyik kiemelkedő, még le nem zárt gyarapítási programja Szojka Emese nevéhez fűződik, aki a vándorhintások egyetlen családtól származó eszközkészletének megszerzésére tett kísérletet.

A gyűjtemény három nagyobb egységre, illetve néhány, kevesebb tárggyal rendelkező kisebb csoportra tagolható. Az egyik jelentős témakör a népszokások gyűjteménye, amely a naptári év rendjéhez kapcsolódó fontosabb ünnepek, jeles napok (karácsony, farsang, húsvét, aratás, szüret stb.) alkalmával használt, illetve azokat a tárgyféleségeket tartalmazza, amelyek az emberi életút egy-egy meghatározó szakaszát jellemzik (gyermek- és ifjúkor, esküvő, öregkor, halottkultusz). A másik nagy gyűjteményi egység a játékok. A falusi gyermekkultúrát jellemző egyszerű játékszerek tartoznak ide. Többnyire természetes anyagok felhasználásával készültek (fiú- és lányjátékok: labdák, golyók, papírhajtogatások, állat- és emberfigurák, babák, a felnőtt világ tárgyait kicsiben utánzók).

Külön kezelést és megkülönböztető figyelmet érdemel a gyűjtemény több ezer példányos díszített, húsvéti tojás kollekciója.

A gyűjteményben mintegy nyolcezer tárgy található a történeti Magyarország különböző földrajzi területeiről, magyar és nemzetiségi népcsoportoktól, falvakból és nagyvárosi környezetből.

A szokás- és játékgyűjtemény klasszikus értékű régi és modernebb gyűjtéseiből látható válogatás a Néprajzi Múzeum "A magyar nép hagyományos kultúrája" című állandó kiállításán. Az itt bemutatott tárgyak jól érzékeltetik a gyűjteményi egységben kialakult tematikai sokféleséget.
A gyűjtemény muzeológusa: Foster Hanna Daisy


Feldolgozások:

Györgyi Erzsébet: A tojáshímzés díszítménykincse. Díszítményrendszerezési és értelmezési kísérlet. Néprajzi Értesítő LVI. 1974. 5-85.

Szűcs Alexandra: Szokás- és játékgyűjtemény. In Fejős Zoltán (főszerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2000. 359-402.

Szojka Emese: A szokás- és játékgyűjtemény. Néprajzi Értesítő LXXXVIII. 2006. 203-220. Szojka Emese: Babákról múzeumi nézetben. MaDok-füzetek 6. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2009. 32-50.

Ez a gyűjtemény része a következőnek

Rítusgyűjtemény [0]

[Rekord frissítve: ]