A gyűjtemény leírása
Sajátos állagvédelmi szempontokat követve vált 1961-ben önállóan kezelt egységgé a több mint ezer darabos kosárgyűjtemény, amelynek különböző növényi nyersanyagokból készített darabjait csak speciális körülmények között lehet megóvni a pusztulástól.
Egy Xántus János által 1892-ben Borszéken vásárolt gyékényszatyor a gyűjtemény legelső tárgya. A következő két évtizedben Herman Ottó, Jankó János, Bátky Zsigmond és Sztripszky Hiador gyűjtései nyomán alakult ki máig meghatározó, jellegzetes szerkezete és a tárgytípusok köre. A kutatók többnyire saját koruk, esetleg a megelőző néhány évtized használatból éppen kiszorult kosarait hozták be a múzeumba: a 19. század vége és a századforduló paraszti háztartásainak egyszerű tárgyait. Jelentős gyarapodást és néhány különleges darabot is köszönhetünk a millenniumi kiállításnak illetve az Iparművészeti Múzeumból történt átadásnak. A két világháború közötti időszakban, majd az 1950-es, 1960-as években is elsősorban a terepen való gyűjtés révén gyarapodott a kollekció. Az anyag tudományos értékelése, feldolgozása szempontjából rendkívül jelentős volt Csalog Zsoltnak a Néprajzi Múzeumban töltött pár éve. Az 1960-1990-ig terjedő időszakban Morvay Judit és Molnár Mária munkássága a gyűjteményt egyaránt sok tárggyal és a használatukra vonatkozó értékes adatokkal gazdagította.
A kollekció térbeli reprezentációja rendkívül egyenetlen, a kosarak többsége Vas, Zala, Szabolcs-Szatmár, Heves, Borsod és Csongrád megyéből származik. A történeti Magyarország területét elsősorban az egykori Máramaros vármegyéből származó, jellegzetes egység, a fahasítékból font bogyó- és gombaszedő kosarak képviselik.
A gyűjtemény tárgyai funkció szempontjából azonban rendkívül sokrétűek: az állattenyésztéshez kötődő abrakolók, csirkeborítók, tyúkültetők, a termények szedésére, mérésére és szállítására alkalmas különféle kosarak és vékák, gabona, liszt, kenyér, húsfélék, hüvelyesek, tojás, dohány tárolására alkalmas tárolókosarak, a szállítást segítő hátikosarak, a konzerválóeljárások eszközei ? az aszaló- és szárítókosarak. Nagy számban találhatók a gyűjteményben a kenyértészta kelesztésére szolgáló szakajtók. Önálló egységet képviselnek a különféle, gyékényből, vesszőből és csuhéból készült szatyrok és kézitáskák. A lakáskultúra ide tartozó fonott tárgyai az evőeszköztartók, edényalátétek, lábtörlők, falvédők, fésűtartók. A kollekció néhány különleges tárggyal is rendelkezik, ilyen az "ökörkalap", az állatok nyakát csapadékos időben a feltöréstől védő eszköz vagy a gyékénycsizma, amely nagy hidegben védte gazdáját a fagytól.
A kosárgyűjteménynek több mint a fele gyékényből és szalmából spiráltechnikával készült, több mint harmada vesszőfonat, és csak töredékét képviselik a nádból, kéregből, gyökérből és kukoricacsuhéból font készségek. Különleges csoportot képeznek az újabb keletű, fémből és műanyagból készített tárgyak.
A gyűjtemény muzeológusa: Dr. Szarvas Zsuzsa
Feldolgozások:
Csalog Zsolt: A kosárfonás un. spirál-technikája a magyar nyelvterületen. Néprajzi Értesítő 45. 1963. 5-34.
Morvay Judit - Molnár Mária: Tárgygyűjtés Szatmárban. Néprajzi Értesítő 48. 1966. 255-307.
Molnár Mária: Kosárgyűjtemény. In Fejős Zoltán (főszerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2000. 317-324.