A gyűjtemény leírása
A kerámiagyűjtemény a Néprajzi Múzeum egyik legnagyobb tárgyszámú kollekciója, az itt található tárgyak száma közelít a huszonnyolcezerhez. Nemcsak a fazekasság, a népi kerámia emlékanyaga található meg benne, hanem minden szilikátalapú műtárgy, amely az egykori történeti Magyarországon készült vagy ott volt használatban.
A fazekasmunkák mellett tehát a kályhacsempe (2150 tétel), a gyári keménycserép és a porcelán (1233 tétel), az ónmázas fajansz (megközelítőleg 1600 tétel), a sómázas kőedény (mintegy kéttucatnyi) és a üvegtárgyak (közel 500 darab) egyaránt. Ezen kívül a kerámiagyűjtemény őrzi jelenleg a türelemüvegeket is (34 darab). A gyűjteményben legnagyobb számban természetesen a fazekasmunkák fordulnak elő.
A kerámiagyűjtemény alapját a Néprajzi Múzeum első igazgatója, Xántus János (és Rómer Flóris) gyűjtései képezték, amelyeket az 1873-as bécsi kiállításon mutattak be. A korai néprajzi kiállítások betetőzése a milleniumi kiállítás néprajzi faluja volt, amelynek anyaga - nagyobbrészt és utólag - szintén a Néprajzi Múzeumba került.
A 20. század elején fedezte fel a kutatás az Alföld fazekasközpontjait is, addig ugyanis elsősorban a Dunántúlon, a Felföldön és Erdélyben folyt komoly tudományos vizsgálódás, így azok fazekassága, edénykultúrája sokkal ismertebb volt az alföldinél. A második világháború után a korábbinál is intenzívebb gyűjtőmunka kezdődött, az éves gyarapodás ebben az időszakban mindig több százra rúgott. A gyűjtésben elévülhetetlen érdemeket szerzett a nemzetközi hírű néprajztudós és kerámiakutató, Kresz Mária, aki a gyűjtemény vezetője volt közel negyven éven át. A gyűjtemény raktári rendjét az 1960-as évek során Kresz Mária alakította ki, a népi cserépedényekre Igaz Máriával együtt kidolgozott szakterminológia alapján. Ennek értelmében az egyes műtárgyakat formák és méretek szerint tárolják, s ezen belül a készítőhelyek szerinti osztályozás érvényesül. Erre az időszakra tehető a kerámiagyűjteményben a készítőhelyek szerinti rendszerezés elkezdése is, az egyes fazekas központokat egyre nagyobb mértékben fedezte és dolgozta fel a kutatás, nem utolsósorban Domanovszky Györgynek, Kresz Máriának és István Erzsébetnek köszönhetően.
A gyűjtemény elsősorban használatból közvetlenül a múzeumba kerülő tárgyakból áll, de már kezdetben is vásároltak piacokon és fazekas műhelyekben is alkotásokat, és mindvégig jelen volt a műgyűjtőktől való vásárlás is a gyarapítás lehetőségei között. A jelenkutatás egyrészt a népművészet kézműves hagyományainak feldolgozása, a népi iparművészet alkotásainak gyűjtése révén kap szerepet a gyűjteményben, másrészt a használatban a régi tárgyak helyébe lépő újak révén.
A gyűjtemény muzeológusa: Dr. Vida Gabriella
Feldolgozások:
Domanovszky György: Magyar népi kerámia. (Magyar Népművészet, 1.) Budapest, Corvina, 1968.
Kresz Mária: A Néprajzi Múzeum Kerámiagyűjteménye. A kutatás és gyűjtés története, 1872-1972. Néprajzi Értesítő LIX. 1977. 17-89.
István Erzsébet: Magyar népi kerámiák. Budapest, Néprajzi Múzeum, 1987.
Csupor István: Kerámiagyűjtemény. In Fejős Zoltán (főszerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2000. 261-298.
Csupor István: Céhes kerámiák / Guild pottery. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 16. Budapest, Néprajzi Múzeum 2010