MúzeumDigitár
CTRL + Y
hu
Néprajzi Múzeum Indonézia-gyűjtemény

Indonézia-gyűjtemény

A gyűjtemény leírása

A jelenleg négyezer darabos Indonézia-gyűjtemény törzsanyaga (nagyjából kétharmad része) a 19. század vége és az első világháború közötti időszakban jött létre Xántus János, Teleki Sámuel, Giovanni Bettanin, a Néprajzi Missio, Karácson Árpád, Zboray Ernő és Vojnich Oszkár gyűjtései révén.

Alapját Xántus János 1868-1870-es kelet- és délkelet-ázsiai expedíciója vetette meg, a délkelet-ázsiai szigeteken (Borneón, Szumátrán, Celebeszen, Jáván, a Szulu- és Aru-szigeteken, valamint Timoron) gyűjtött ötszáz tárggyal. Az Indonézia-gyűjtemény esetében máig ez volt az egyetlen gyűjtés, mely már eleve múzeumi gyűjteménygyarapítási céllal történt. Területileg felölelte a későbbi gyűjtéseknek gyakorlatilag az egész területét. Ezen belül összetettségében és minőségében kiemelkedik a borneói dajakok között vásárolt tárgygyűjtemény, mely egyben a gyűjtemény legteljesebb anyaga is, és amely csaknem féléves, tervezett helyszíni gyűjtés eredménye.

A 2. világháború után került azután a gyűjteménybe a Zboray Ernő által a 20. század első felében gyűjtött jávai wajang együttes, valamint egy szintén jávai gamelán zenekar néhány hangszere.

A földrajzi megoszlás szerint a tárgyak fele két szűkebb területről származik: Jáváról és Borneóról, csaknem azonos arányban (ez a gyűjtemény egynegyed-egynegyed része). Viszonylag jelentős számú még a szumátrai anyag is. A nagyobb alegységek közül a borneói a legteljesebb, az életmódhoz kapcsolódó tárgyaknak széles körét tartalmazza. A jávai anyag ennél szűkebb keresztmetszetű. Itt már jóval hangsúlyosabb a fegyverek szerepe, és számos tárgytípus (például különböző viseletek) hiányoznak. A gyűjteményen belül a fegyverek (dárda, krisz, kard, kés, nyíl, pajzs, fúvócső) aránya önmagában igen hangsúlyos, nagyjából a tárgyak egyharmad részét képezik.

Az Indonézia-gyűjtemény szakmailag legértékesebb darabjai a Xántus János gyűjtötte borneói tárgyak (pajzsok) és a Giovanni Bettanintól vásárolt fegyverek (kriszek, parangok) és szobrok közül kerülnek ki.

Délkelet-Ázsia kiesett a századforduló időszakára jellemző, nagyszabású őshaza-kutatások célpontjai közül, és túlságosan távol volt a szárazföldi földrajzi-felfedező vagy vadász-expedíciók számára. A költséges és hosszú tengeri utazás miatt csak kevesen keresték fel Európából vagy Magyarországról az indonéz szigetvilágot. Ha mégis, általában hosszabb időt töltöttek ott. Az ottani gyűjtések mindegyike ily módon nagy számú tárgyi anyagot eredményezett. Ez még akkor is igaz, ha a kereskedőktől vagy magángyűjtőktől a múzeumba kerülő tárgyak gyakran ezeknek csak kis töredékét reprezentálják.

További karakterisztikus vonása a gyűjteménynek - ami részben szintén a terület távolságának köszönhető -, hogy anyagának 90 százalékát az I. világháború előtt gyűjtötték.

A gyűjtemény muzeológusa: Wilhelm Gábor


Feldolgozások

Wilhelm Gábor: Ázsia-gyűjtemény és Indonézia-gyűjtemény. In Fejős Zoltán (főszerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2000. 511-552.

Gábor Wilhelm: The Asia nad Indonesia Collections. In János Gyarmati (ed.): "Taking them back to my homeland..." Hungarian Collectors - Non-European Collections of the Museum of Ethnography in a European Context. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2008. 151-190.

Ez a gyűjtemény része a következőnek

Regionális (nemzetközi) gyűjtemények [1]

[Rekord frissítve: ]