A gyűjtemény leírása
A gyűjteményben elsősorban a történelmi Magyarország területéről főként magyar, valamint a hazánkban élő nemzetiségek (német, szerb, szlovák, vend, stb.) köréből származó bútorok, világítóeszközök találhatók. Ide tartoznak továbbá a lakberendezés, a lakásdíszítés tárgyai (órák, tükrök, pipatartók, családi és emlékképek), az alkalmi gyermekbútorok (bölcsők, járókák, állókák), valamint a hétköznapi élet (tisztálkodás, mosás, fűtés) használati tárgyai, kellékei.
A bútorgyűjteményt a 19. századi ipari, mezőgazdasági és egyéb kiállításokra begyűjtött anyag, elsősorban Jankó János millenniumi házberendezései (450 tárgy) és Xántus János 1873-as bécsi és 1885-ös országos kiállításra gyűjtött tárgyai alapozták meg (33 tárgy). E bútorok többnyire a múzeum megrendelésére készültek és nagyrészt a korabeli (19. század végi), élő falusi háziipart, kisipart voltak hivatva dokumentálni. Herman Ottó ősfoglalkozásokat feltáró gyűjtésének eredményeként archaikus jellegű világítóeszközök, főleg fáklyatartók kerültek a gyűjteménybe. Ez a különleges tárgycsoport napjainkban már közel 400 tárgyat számlál.
A két világháború közötti időszakban a paraszti díszbútorok mellett egyre több egyszerű használati darabbal gyarapodott a gyűjtemény. Fél Edit 1939-es martosi gyűjtésével egy teljes szobabelső-együttes került a múzeum birtokába.
1947-től K Csilléry Klára irányításával indult meg a gyarapítás tervszerűvé tétele annak érdekében, hogy a későbbi kiállítások a gyűjtemény anyagára támaszkodva hiteles képet tudjanak nyújtani a magyar bútorművességről. Csilléry Klára a legjelentősebb, stílusindító készítő központok dokumentálásánál különös hangsúlyt fektetett a helyi stílusok alakulástörténetére. A Debrecenből, Hódmezővásárhelyről, Komáromból begyűjtött tárgysorozatok a 18. század második felétől a 19. század végéig illusztrálják a stílusváltozásokat. A nagy asztalos központok szerteáramló hatását dokumentálják a kisebb 19. századi műhelyekből, pl. Derecskéről, Faddról, Kalocsáról gyűjtött bútorok. A gyűjteményben a festett bútorok mellett a történeti átalakulást szemléltető tárgysorozatok találhatók a Balaton-felvidék jellegzetes intarziás bútoraiból, a dunántúli faragott támlájú székekből, az áttört díszítésű palóc bútorokból és az ország különböző vidékeiről származó ácsolt ládákból, amelyek közül a legkorábbiak a 14?16. századból származó erdélyi templomi ládák.
A társadalmi különbségeket és a kultúra változását szemléltető enteriőrök közül kiemelkedik a bodonyi, tiszaigari, faddi, dunapataji, szakmári, hartai, vértesacsai, hódmezővásárhelyi, sárközi anyag. Az utóbbi évtizedek gyűjtései a vidéki és városi köznépi lakáskultúra 20. századi változásait szemléltetik (pl. Mezőkövesd, Uszód, Sárpilis, Dunabogdány). A gyári Thonet székek és a kárpitozott ülőgarnitúrák mellett a legújabb tárgyak a modern műanyagbútorok és lakáskiegészítők megjelenéséből nyújtanak ízelítőt.
A gyűjtemény ma mintegy 5500 darabból áll, amely a Néprajzi Múzeum törökbálinti műtárgyraktárában található tárgycsoportok szerint rendezve.
A gyűjtemény muzeológusa: Kiss Margit
Feldolgozások:
Márkus Mihály: A magyar népi világítás. Néprajzi Értesítő 1940.
Fejér Gábor - Roboz László: Székképek. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 3. Budapest, Néprajzi Múzeum, 1999.
Fejér Gábor: Bútor- és világítóeszköz-gyűjtemény. In Fejős Zoltán (főszerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2000. 167-190.
K. Csilléry Klára: Az ácsolt láda. Összegyűjtött tanulmányok. Szerkesztette Kiss Margit Series Historica Ethnographiae 13. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2007.
Szojka Emese: A sárközi bútor/The Sárköz Furniture. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 10. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2005.
Kiss Margit: Virágozódott... ANNO. Az Umlingok Kalotaszegen. Kiállítási katalógus. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2008.