A gyűjtemény leírása
A Néprajzi Múzeum Amerika-gyűjteménye a múzeum Európán kívüli gyűjteményi egységei közül a legkisebb (kb. 8300 db), ugyanakkor egyidős magával a múzeummal. Legelső darabjai között ott találhatók a múzeumalapító Xántus János által az 1850-1860-as években gyűjtött tárgyak. Akár szimbolikusnak is tekinthetjük, hogy az Amerika-gyűjteménybe elsőként beleltározott tárgy megnevezése a következő: észak-amerikai indusok békepipája.
A gyűjtemény első korszaka - 1872-1918 között - kettős értelemben is szorosan összefonódott az Osztrák-Magyar Monarchia különféle intézményeivel. Ebben az időszakban a részleges függetlenséget élvező Magyarország a Monarchia tagállamaként más közép-kelet-európai országokhoz képest szélesebb körű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett, részben a Monarchia diplomáciai kapcsolatai, részben a Monarchia hajóinak világkörüli útjai révén. A másik kapcsolatot a bécsi Hofmuseum jelentette, tanulmányutak, közös gyűjtemények, műtárgycserék és a bécsi múzeum közreműködése nyújtotta gyűjteménygyarapítás révén. Mindez hatással volt a gyűjtés módszereire és arra, hogy a tárgyak sok országból nagy számban érkeztek. Ebben a korszakban az egész gyűjtemény több mint egyharmada, mintegy 3000 tárgy érkezett be, különösen 1893 után (2640 tárgy), amikor a Néprajzi Osztály új elhelyezést kapott, élére új vezető került, s ami a legfontosabb: ettől az időszaktól kezdve rendelkezett az osztály gyűjteménygyarapítási kerettel. A korszak legjelentősebb gyarapodását az ún. Néprajzi Missiótól 1898-ban vásárolt több mint 400, Amerika különböző országaiból származó, illetve a Wilhelm Bauer német gyűjtőtől 1903-ban ugyancsak vásárlás révén megszerzett 800 mexikói tárgy jelentette.
Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követően az ország több évtizedes elszigeteltsége miatt gyakorlatilag megállt a gyűjtemény fejlődése. Ebből az időszakból egy észak-amerikai síksági indián viseletegyüttes említendő, amely 1937-ben került a múzeum birtokába.
Az 1960-as években bekövetkező lassú politikai enyhülésnek köszönhetően Magyarország ismét felvette a diplomáciai kapcsolatot több latin-amerikai országgal, aminek révén az oda hivatalos céllal utazó magyarok által gyűjtött tárgyak bekerülhettek a múzeumba, emellett lehetővé vált, hogy a múzeum kapcsolatot létesítsen nyugati emigrációba került magyarokkal, nyugati intézményekkel, s sor kerülhetett szisztematikus, terepmunkára alapozott gyűjtésekre is. Közülük kiemelkedik az Amerika-gyűjteményt mintegy három évtizeden át kezelő és több mint négy évtizedes kutatói pályafutása alatt mintegy 700 amazóniai tárgyat a Néprajzi Múzeumnak juttató Boglár Lajos (1929-2004), aki 1959-ben a brazíliai nambikuarák között, míg 1967-1968-ban és 1974-ben a venezuelai piaroa indiánok körében végzett terepmunkát. Az ő nevéhez fűződik a gyűjtemény egyik utolsó jelentős gyarapodása is, a hagyatékából megvásárolt 200 brazíliai és Francia-Guyana-i néprajzi tárgy. A legutóbbi időszak másik kiemelkedő gyarapodását egy több mint 300 darabos ecuadori régészeti gyűjtemény megvásárlása jelentette.
Az Amerika-gyűjtemény, más hasonló európai gyűjteményekkel egyező módon, kezdeteitől fogva egyaránt fogadott be néprajzi tárgyakat és régészeti leleteket, melynek eredményeképpen két nagyobb gyűjteménytest, egy néprajzi (62%) és egy régészeti algyűjtemény (38%) jött létre.
Földrajzi értelemben nagyjából hasonló arányt (kb. 3-3 ezer tárgy) képvisel Dél- és Közép-Amerika, ez utóbbiból kiemelkedik Mexikó a gyűjtemény egész történetét végigkísérő mintegy 2900 régészeti és néprajzi tárgyával.
A gyűjtemény muzeológusai: Dr. Szeljak György (néprajz) és Dr. Gyarmati János (régészet)
Feldolgozások:
Főzy Vilma: A Néprajzi Múzeum perui régészeti textíliái. Néprajzi Értesítő 78. 1996. 219-254.
Főzy Vilma - Gyarmati János: Amerika gyűjtemény. In Fejős Zoltán (főszerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2000. 595-609.
Gyarmati János: Sámánszobrok és kőjaguárok. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2005
Gyarmati János: Karl Wahle Costa Rica-i gyűjteménye és az amerikai antropológia hajnala. Néprajzi Értesítő, 88. 2006.119-130.
Gyarmati János: "Egész Mexico egy nagy temető - temetője mesésebbnél mesésebb kulturáknak!" Horti Pál és mexikói gyűjteménye. Néprajzi Értesítő, 89. 2007. 155-168.
János Gyarmati: The America Collection. In János Gyarmati (ed.): "Taking them back to my homeland..." Hungarian Collectors - Non-European Collections of the Museum of Ethnography in a European Context. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2008. 83-134.
Vilma Főzy: "Only the dreams of thrue magicians come true" - Lajos Boglár and the Amazonia Colleciton of the Museum of Ethnography. In János Gyarmati (ed.): "Taking them back to my homeland..." Hungarian Collectors - Non-European Collections of the Museum of Ethnography in a European Context. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2008. 135-150.
János Gyarmati: Pre-columbian pottery from Mesoamerica and the Central Andes in the Museum of Ethnography in Budapest. Corpus Antiquitatum Americanensium Hungary. Budapest: Union Académique Internationale, Museum of Ethnography. 2009
Főzy Vilma: A piaroa gyűjtemény/ The Piaroa Collection. A Néprajzi Múzeum Tárgykatalógusai 15. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2010
Főzy Vilma: Amazónia néprajza. Kiállítási vezető. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2011