Egyszerű, helyi telepes, kézi kapcsolású távbeszélő központ, 2 fővonalra és 7 előfizetőre. 4 pár zsinóráramköre van, tehát egyidejűleg 4 beszélgetést lehetett létesíteni. A felső sorban látható a 4 lejelentő esőlemez, alatta a 7 hívásjelző esőlemez. Jobbra fent a 2 fővonali irány hívásjelzői találhatók. Jobb oldalon található az induktor hajtókarja, bal oldalon a kezelői kézibeszélő. Működtetéséhez helyi telep szükséges.
Fa, fém, bakelit /
HxSzxM: 430x200x300 mm
Kis LB központok kezelése: Ha az 1. előfizető telefonálni kíván, rövid időre megforgatja az induktort. A kézi kezelésű kis központon lebillen az 1-es jelű esőlemezes jelfogó lemeze, a horgony berregő hangot ad. Ha előtte a kulcs alsó HCSK állásban volt, a csengő folyamatosan jelez. A kezelő az 1-es hüvelybe bedugja kezelői dugóját, az esőlemezt alapállapotba helyezi, leakasztja a kézibeszélőt és „központ” szóval bejelentkezik. A hívó bemondja, hogy pl. az 5. előfizetővel kíván beszélni. A kezelő rápillant az 5-ös hüvelyre. Mivel látja, hogy üres a hüvely (szabad a vonal), „kapcsolom” szóval nyugtázza a kérést, majd kezelői dugaszát átdugja az 5. hüvelybe. Induktorával felcsengeti a hívott felet. Ha a készüléken bejelentkeznek, „kapcsolom a hívót” szöveget mond, majd egy szabad zsinórpárral összeköti az 1. előfizetőt az 5. előfizetővel. A beszélgetés végén a hívó helyreteszi a kézibeszélőt és ismét megforgatja az induktort. Ekkor a központban a zsinórpárnak megfelelő lejelentő jelfogó jelez. A kezelő észleli a beszélgetés befejezését, kihúzza a zsinórpárt a hüvelyekből, ezzel bontja a vonalat.
Az 1885-1890 között alapított postamúzeumi gyűjtemény első állandó kiállítóhelyét 1955-ben nyitotta meg a budai postapalota toronyszobáiban. A...
Kapcsolatfelvétel[Rekord frissítve: ]
