Régi nevén CB-10-es kapcsoló. A fadobozba beépített CB távbeszélőközpont 4 átmenő (helyközi) áramkör és 10 helyi előfizető kapcsolására volt alkalmas. Amikor egy hívó felemelte kézibeszélőjét, hívását a hozzá tartozó ún. látjelző mutatta a kezelőnek. A helyközi hívásokat a kezelő az esőlemezes jelfogókkal azonosította. A kapcsolást kezelő végezte 5 zsinóráramkör segítségével.A kezelő az automata központok felé számtárcsával tudott közvetlen hívást indítani.
Fa, fém, bakelit /
HxSzxM: 500x240x630 mm
A kis vonalszámú kézikapcsolású CB központokra kevés igény volt, ezért hazánkban sem volt nagy elterjedtsége. Kis vonalszámú és forgalmú igényeknél az LB rendszer gazdaságosabb volt (150 vonalig), nagy forgalomnál pedig automata központokat használtak már a korai időszakban is. A CB IV/10 központot (kapcsolót) szinte kizárólag alközpontként alkalmazták olyan helyeken, ahol a mellékállomások 20 m-en kívül is estek (soros berendezés így nem használható) és gépkapcsolású központ üzembeállítása sem volt lehetséges. A központ szekrényes kivitelben készül, falra akasztható vagy asztalra is helyezhető. A kinyitható ajtóra szerelik a legfontosabb kezelőszerveket. A központ oldalán csak a kezelői kézibeszélő és az induktor van. A központ tetején az egyharangos csengő található. A 4 fővonal esőlemezes jelfogóban, a 10 mellékállomás és az 5 zsinórpár lejelentői rácsos jelzőkben végződnek. A kezelő a kért melléket induktorral hívja. A központ tápfeszültsége 12 V. Forrás: Bajcsi: Postai Távbeszélő Alközpontok és Soros Berendezések Bp, 1969
Az 1885-1890 között alapított postamúzeumi gyűjtemény első állandó kiállítóhelyét 1955-ben nyitotta meg a budai postapalota toronyszobáiban. A...
Kapcsolatfelvétel[Rekord frissítve: ]
