Központi teleppel működő, álló kivitelű, régi szabványú, lámpajelzős távbeszélő központ, 5 fővonal és 25 helyi vonal fogadására. A 6 pár kapcsolózsinór 6 egyidejű beszélgetést tesz lehetővé. A központhoz különálló jelfogós kapcsolószekrény tartozott.
Fa, fém /
HxSzxM: 500x730x1540 mm
A központ - régebbi nevén kapcsoló - földre állítható szekrényes kivitelben készült, középen a kulcsdeszka előrenyúlik, a kezelő ülve kényelmesen eléri a kapcsoláshoz szükséges eszközöket. A kulcsdeszka alatt a kiemelhető deszkalap mögött a zsinórsúlyokhoz lehet hozzáférni. A központ tetején található a csengő. A központot általában alközpontként használták, de alkalmazható volt a vidéki hálózatban is. Kiépítése 5 fővonal, 25 mellékállomás, 6 zsinóráramkör. A trönkvonalak kézi vagy gépi kapcsolású központokhoz csatlakoztathatók. Utóbbi esetben a kulcsdeszkára számtárcsát szerelnek, valamint a mellékállomásoknak is számtárcsás készülékeket kell használniuk. A kezelő a mellékállomásokat induktorral csengeti. A hívásokat izzólámpák jelzik. A kezelő távollétében a trönk vonalak tetszés szerinti mellékre kapcsolhatók. Ekkor a bejövő hívás a mellékre fut és csak kimenő hívás kezdeményezhető. A központ 24 V egyenárammal működik. A CB IV-es központot 1913-tól használták, a CB V-öst pár évvel később. A CB IV-ben fekvő állású, nehézkesen kezelhető kulcsok, az V-ben álló kulcsok vannak. A kezelőszekrény közelébe még egy hozzá tartozó jelfogószekrényt, valamint áramellátót is telepítettek. Ez a típus nem terjedt el hazánkban, mivel már a korai időszakban is gyártottak gépi kapcsolású kisebb központokat, melyek jobban megfeleltek az elvárásoknak.
Az 1885-1890 között alapított postamúzeumi gyűjtemény első állandó kiállítóhelyét 1955-ben nyitotta meg a budai postapalota toronyszobáiban. A...
Kapcsolatfelvétel[Rekord frissítve: ]
