39 M. típusú hordozható távbeszélő-készülék. Az 1939-ben rendszeresített távbeszélő-készülék az 1930- as alapkészülék korszerűsített változata. Hívásrendszere kiegészíthető a 30. M induktoros pótszekrénnyel, amely a hangos hívást (zengőjeles) a nagyobb teljesítményű induktorral és a csengővel helyettesítette. Együttműködött a 30. M távbeszélő-készülékkel, valamint a 30 M. 10 és 30 vonalas, 39 M. tízvonalas és a 30/43 M. 30 vonalas távbeszélőközpontokkal. Üzemmódja: (HT) helyi telepes. Jelzőrendszere zengőjeles. Hajtóműve: „zúgómű” (önmegszakítós transzformátor). Kivitelezése: zárható bakelitdobozban. Külső méretei megegyeznek a 30. M készülékével. Hallgatója: mágnestekercses, membrános. Mikrofonja: 39. M szénmikrofon. Kézibeszélője: 39 M., bakelit. Rendszeresítve: 1939. Forrás: Csukás Endre ales., Vezetékes készülékismeret, 1943.
en
