A fejbeszélőt kézi kezelésű központoknál alkalmazták, hogy a kezelő mindkét kezét szabadon használhassa. A fejbeszélő előnye a régebben használatos mellbeszélővel szemben, hogy a mikrofon a fej elfordulásakor is a száj előtt marad, így minden helyzetben biztosított a jó beszédátvitel. A kényelmes használatot spirálzsinór biztosította, a csatlakoztatás körtedugóval történt.
Műanyag, fém /
Amikor a kézibeszélőknél bevezették az elektronikus változatot, a fejbeszélők sem maradtak ki a korszerűsítésből, és áttértek a TESLA gyártmányú ARF 170 típusra. Részei: hallgató, mikrofon, fejpánt, csatlakozó spirálzsinór, dugó. Központi egysége a hallgató. A hallgatóház műanyag fedőlapja lecsavarható, közepén egy 4 átlóval osztott nagy lyuk van a hang részére. fejpánt két párhuzamosan vezetett acéldrótból áll, melynek alsó vége egy műanyag szorítóban végződik, ide érkezik a kézibeszélő csatlakozó spirál vezetéke, valamint a hallgató és a beszélő (mikrofon) vezetékei. A hallgató alsó részéből nyúlik ki egy állítható kar, melynek végén a műanyag dobozkába zárt kis dinamikus mikrofon található. A dobozka fedelét 1 csavar tartja, kicsavarása után előtűnik az aluminium házas, cserélhető mikrofon. A dugó új típusú, az Ericssonnál is alkalmazott fémtüskés típus. A kezelői beszélőkészlet (hibrid + táphíd áramkör) a kezelőasztalban van elhelyezve, így a fejbeszélő a lehető legkönnyebb és legkisebb marad. Forrás: Tar Sándor: Híradástechnikai Hálózatszerelő Szakmai Ismeretek I. Bp, 1965
Az 1885-1890 között alapított postamúzeumi gyűjtemény első állandó kiállítóhelyét 1955-ben nyitotta meg a budai postapalota toronyszobáiban. A...
Kapcsolatfelvétel[Rekord frissítve: ]
