A Kr. e. 6. évezred második felében (5500-5000/4900), a középső újkőkorban élt közösségek az összefüggő erdőségekben irtással-égetéssel alakították ki a megfelelő életteret, a földművelésre, a szarvasmarha, kecske, juh legeltetésére szolgáló területeket. Somogy megyében elsősorban a Balaton mentén nagy kiterjedésű és több száz éven át lakott falvak részleteit tárták fel pl. Balatonszemes-Bagódombon. A falvak téglalap alakú, 4-8x7-25 m-es, oszlopszerkezetű, sövényfalú hosszúházakból álltak. A házakat kísérő, árokszerű beásásokból kitermelt homokos-agyagos talajt házfaltapasztásra, edénykészítésre használták. Az edények közül a szerény formakincsű, egyszerű gömbtestű tárolóedények és fazekak durvább kivitelűek, gabonatörekkel soványítottak voltak. Ilyen típusú ez a gömbös testű edény, fazékféle is. A finomkerámia jellegzetes vonalas díszítése alapján vonaldíszes kerámia kultúrájának elnevezett népesség a Dunántúl területéről kiindulva terjedt el a mai Franciaországtól Ukrajnáig.
hu
