Pirk János (1903, Galánta – 1989, Szentendre) szegényparaszti környezetben nőtt fel. Előbb Litteczky Endre szatmári festőművész tanítványa volt, majd 1921-ben ellátogatott a nagybányai művésztelepre, ahol Thorma János szárnyai alatt bontakoztatta ki festői tehetségét. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendékeként folytatta tanulmányait. Az 1930-as években járt Párizsban és Olaszországban, s közben folyamatosan visszalátogatott Nagybányára. 1944-ben települt át Szentendrére. Tagja volt a Szentendrei Grafikai Műhelynek, a Műhely Galériának és a szentendrei Új Művésztelepnek. Munkásságát expresszív realista megformálás, mozgalmas csendélet- és tájképek, érzékletes önarcképek jellemzik. A mindennapi paraszti élet ábrázolása lényegi szegmense a művész életművének. Kalapos magvetőjét keskeny képkivágatban, alacsony horizont előtt mutatja be, aki bal karjával mellkasához szorítja tarisznyáját, jobb kezénél a magszóró mozdulatot követhetjük. A természeti környezetre csak a színek tónusai utalnak. A gazdag okker, vörös és barna színeket kékes és szürkés tónusokkal ötvözi. A színek kontrasztjával a mezei munka jeleneteinek hangulati megragadására törekszik, mely biztosítja a mű dinamikáját, növeli alakjai lendületét, feszültségét.
hu
