Perlrott pályája első felében két eltérő karakterű művészet, a francia és a magyar közt hánykolódik. Jó néhányszor tanújelét adja a párizsi iskola új törekvései iránti fogékonyságának, de a hazai atmoszféra determináló hatása alól sem tud szabadulni. A húszas évek derekán a társadalmi és művészeti konszolidáció újra megcsillantja Perlrott számára a festészetét meghatározó ellentétes erők kiegyensúlyozásának lehetőségét. Ez a szintéziskísérlet a kisvilág harmóniájára épül, s miközben a konstruktív elemeket beolvasztja a posztimpresszionista festőiségbe, egyszerre eredményez tárgyiasabb, klasszicizálóbb és oldottabb, franciásabb műveket.
Jelezve jobbra lent: Perlott Csaba
hu
