Haász István művei a felületek egymáshoz való viszonyát és az ebből eredő térhatást vizsgálják. A nyolcvanas években a művész számára szükségesnek tűnt, hogy a felvetett geometriai problémákat már ne csak a síkba, hanem a térbe is transzponálja: így jöttek létre a relief-szerű alkotásai. Az alkotások eleinte a Haász által felvetett festészeti probléma domborműszerű továbbviteleként jelentek meg, s szinte teljesen átalakították a korábban tisztán kétdimenziós komponálási rendszert. A térbelépésen túl a sötét monokromitást felváltották a világos színek és új elemként lépett be a fény-árnyék látványalkotó szerepe is. A képek lazúros festésmódját egy különös kollázstechnika váltotta fel, mely e műnél is látható: a felületre papírkivágatokat montíroz, majd ezt a felületet festi, s így egy egészen különös pszeudo-lazúros kollázshatást is teremt, ami ugyancsak térbeli faktúrát eredményez. Ez a műforma a kilencvenes években szinte egyeduralkodóvá vált Haász István művészetében.
hu
