A 19. század legvégétől a plein air törekvéseknek otthont nyújtó nagybányai művésztelepen alkotó Ferenczy Károly 1905 végén katedrát kapott a budapesti Mintarajziskolában. Ennek következtében egyre több időt töltött a fővárosban, és nemcsak festményeinek témája változott meg, hanem egyre gyakrabban festett műtermi környezetben is. Saját maga sokat sportolt és kirándult; emellett az izmos emberi test megfigyelése mindig is érdekelte. Modelljei között gyakran voltak artisták és birkózók, s hogy tanulmányozhassa mozgásukat, testtartásukat, cirkuszi előadásokra, illetve sporteseményekre járt. A birkózókat több képén is megörökítette, köztük a gyűjteményben őrzött festményen, amelyen előre beállított pózban rekonstruálja a speciális fogásokat, a lábaknak a testet kiegyensúlyozó tartását, az ellenfél testrészeinek megragadását. A jelenettől idegen a hátteret nyújtó műtermi környezet, ugyanakkor az még jobban kiemeli a testfelület életszerű festői kidolgozását.
hu
