A harmincas évek végén Ámos Imre festészetében a gyerekkori élmények révén új jelentést kapott a haszid zsidó kultúrából táplálkozó szimbólumrendszer. A történelem egyre fenyegetőbb eseményei a művészt közelről érintették: behívták munkaszolgálatra. Naplójában számolt be a festmény készüléséről és hogy miként próbált nem tudomást venni a körülötte zajló katasztrófáról. A szentendrei kert idilli világában dolgozó művészt jelképes motívumok veszik körül. A háztető alól lángnyelvek csapnak fel, de a létra üresen áll és az angyal is elfordul. A magára maradt figura arcán értetlenség tükröződik, a drámai hangulatot a sötét színek visszafojtott kontrasztja sugallja. Ámos következő években készült utolsó képei egyre sötétebb apokaliptikus látomásokban vetítették előre az elkerülhetetlen pusztulást.
hu
