A festő franciaországi tartózkodása során ismerkedett meg az impresszionizmus utáni szintetikus, dekoratív formanyelvvel. Az 1900-as évek elején Kaposváron telepedett le, itt készült enteriőrképei a kisvárosi élet szeretetteljes környezetét mutatják be. Édesapját és az idős rokont, Piacsek bácsit ábrázoló festménye tematikájában ezekhez az enteriőrökhöz sorolható, de festői megoldásai alapján inkább következő, úgynevezett kukoricás korszakához tartozik. A korábban jellemző levegős képterekkel szemben itt a kép síkjához igazodó koncentrált komponálás szándéka érvényesül. A két alak a kép előterébe kerül, a zsúfolt kompozíciót a háttér sárga felülete és az asztalterítő intenzív vöröse foglalja egységbe. A figurák karakterének hangsúlyozása és a tárgyak aprólékosan részletezett megjelenítése még visszautal az enteriőrképekre. A nagyobb felületeken megfigyelhető oldottabb faktúraalakítás és az egységes színfoltokat határoló vastag kontúrvonalak azonban már a „pöttyös” korszak jellemző meghatározói.
hu
