Munkácsy Mihály 1872-es párizsi letelepedését követően, 1873-ban barátja és pályatársa, Paál László hívására, a fontainebleau-i erdőben lévő Barbizon falucskában utazott. Rőzsehordó nő című alkotása már itt készült, abban a friss szellemben, amit a 19. század elején a Barbizonban letelepedett francia művészcsoport alakított ki. A Millet, Courbet, és Daubigny nevével fémjelzett csoport által képviselt új szemlélet egyik lényegi eleme a szabad természetben történő festés volt: képeiken fénnyel telített színeket és az árnyalataikat alkalmazták, éreztetve az atmoszferikus hatásokat, a levegő rezgését és a fény-árnyék mozgásait. A Rőzsehordó nő festésmódja tükrözi az új megoldásokat. Az ábrázolt téma szintén újításnak számított: egy erdei út szélén ülő megfáradt asszony, aki megpihen rőzsecipelés közben. A munkában elfáradt ember szépítés nélküli megjelenítése, a fáradt arc, a kezek, a hajlott testtartás az idealizálástól mentes ábrázolásmód a realizmus sajátja, amely irányzat szintén a barbizoni iskolához köthető.
hu