Munkácsy Mihály pályája elején, düsseldorfi tanulóévei alatt festetette a Siralomházat, amely azon nyomban elismerésben részesült: 1870 tavaszán a párizsi Szalon kiállításán éremmel jutalmazták. A kép sikerét egyrészt a Párizsban teljesen egzotikusnak számító magyar témának, másrészt a feszesre komponált dramaturgiának köszönhette. A kivégzésére váró elítéltet még utoljára meglátogathatják rokonai, ismerősei, vagy éppen ellenségei. A zokogó feleségtől a mit sem sejtő kisgyermeken keresztül a rémült tekintetű bámészkodókig és az egykedvűen támaszkodó börtönőrig, a szereplők arcán és gesztusain mindenféle érzelmi reakció leolvasható. Ugyanakkor nem tudható, hogy szabadsághős vagy rablógyilkos várja kivégzését, s ez különös érzelmi feszültséggel telíti a képet. A szakmai sikert követte az anyagi is: a képet még szinte a festőállványról megvásárolta egy William P. Wiltach nevű amerikai milliárdos és műgyűjtő, és csak száz évvel később, vásárlás útján jutott haza Magyarországra.
hu
