Berény Róbert karrierje a Nyolcak művészcsoport tagjaként indult, amelynek egyik kiemelkedő egyénisége volt. Sokirányú érdeklődésébe belefért a pszichoanalízis és a zene is; több zeneszerző, így Bartók Béla is portréját megfestette. 1919-ben Berlinbe emigrált, ahol egészen 1926-ig élt. Hazatérése után pályája a posztimpresszionizmus látványelvűsége felé kanyarodott vissza. A művész feleségét ábrázoló Csellózó nő erős színfoltokból felépített kompozícióját dinamikus irányvonalak tagolják, ezt a kitakarások és elvágások fokozzák. A ruha vörös foltját a gordonka átlója vágja ketté, a hangszer konkáv-konvex íveinek váltakozása a nőalak megformálásában, a fehér kezek és lábszárak körvonalában, az arcvonásokban és a haj hullámaiban is megismétlődik. A hangszer modellálása elüt a többi motívum síkszerűségétől: a parketta halvány mustrája és a széktámla nádfonata kontrasztban áll a gordonka hangsúlyos térbeliségével. A képen kiemelt szerepet kapnak a fakturális hatások, a művész egyes helyeken visszakaparta a festéket, másutt ecsetnyéllel karcolt bele a még képlékeny felületbe.
hu
