Bernáth Aurélra nagybányai tanulmányai után, a húszas évekbeli berlini tartózkodása alatt nagy hatással volt az expresszionizmus. Ezt a korszakot zárta le a Riviéra című képpel, amelyet „élete első művének” tekintett. A kép már olaszországi utazása, a Riviérára való megérkezése előtt megjelent a gondolataiban. Ehhez a belső képhez kereste meg aztán a motívumokat. A kép két határozottan elkülönülő szférára tagolódik: a sziklák tektonikus rendje, és a velük éles kontrasztban álló kék felület, a tenger és az égbolt foltjai állnak szemben egymással. A többi motívum ennek az ellentétpárnak rendelődik alá: a meredeken a tengerbe zuhanó sziklafalat ívesen kanyarodó út metszi ketté. Ebben a kozmikus léptékű világban csak egy-két emberalak kap helyet: a legközelebbi figurák éppen kilépnek a képből, a padon ülő idős pár eltörpül a sziklafal árnyékában, a távoli teraszon álló két alak foltja elmosódik a kék háttér előtt, a legtávolabbi figuráról alig eldönthető, ember-e vagy kőoszlop. Színükben, elnagyolt, arc nélküli formájukkal és merev testtartásukkal a megkövült, élettelen természethez hasonulnak.
hu
