Lotz Károly, az 1870–1880-as évek legfoglalkoztatottabb freskófestője az 1890-es évektől kezdve fordult intenzívebben a portréfestészet felé. Modellje elsősorban fogadott lánya, Kornélia volt. Lotz Károly Kornélia-portréi valóságos sorozattá állnak össze, melyeken az ifjú szépség egyszerre alakít fürdőző nimfát és istennőt, bacchánsnőt és nagyvilági dámát, ártatlan szüzet és komoly asszonyt. Hogy milyen volt az igazi Kornélia, Lotz portréiból nehezen képzelhető el, hacsak nem azt a sokféle szerepben megjelenő sokoldalú nőt látjuk benne, aki bizonyos értelemben a századforduló modern nőideálja. A Kornélia-portrék varázsa éppen abból adódik, hogy a régies, historizáló miliőn is átsugárzik az a modern női személyiség, ami már a 20. század nagy nőtípusait előlegezi meg. A fekete ruhás Kornélia-portré keskeny álló formátuma, a háttéri tükörkeret kecses harmóniája, a modell finoman hajladozó formái már szinte a szecesszió formai sajátosságait villantja fel, a kép feketére hangolt színvilága pedig szintén a századforduló divatjához illeszkedik.
hu
