Mészöly Géza festészetének fő témája a magyar táj élményszerű, reális megfestése volt. Különösen kedvelte a Balaton és a Tisza vidékét. Ezeken a képein a francia barbizoni művészektől tanult plein air festésmódot alkalmazta, amelynek a szabadban való alkotás mellett jelentős vonása, hogy nem az akadémiákon előre meghatározott témákat festették, hanem azt, amit a természetben láttak. A Balatoni halásztanya is ennek szellemiségében készült. A festő igyekezett megörökíteni a vízparti táj atmoszferikus jelenségeit, a meleg, párás levegőt, a napfény erejét és az árnyékok adta reflexeket. Témavilágában is a francia elődöket követte, hiszen megjelenik egy kis embercsoport, akik mindennapi munkájukat végzik: vizet merítenek, hálót kötöznek, és közben mindenütt munkájuk eszközeit látjuk. Az életkép bepillantást enged az itt élő emberek hétköznapjaiba, de mivel a figurákat a művész is távolról szemléli, a jelenet idillinek tűnik. Fokozza ezt a hatást a gyöngyház szürke tónus, amely összefogja a lágy kontúrral kezelt formákat és egybehangolja a színeket.
hu
