Leonardo a firenzei szobrász, Andrea Verrocchio műhelyében tanult, majd számos rangos szobrászi megbízáshoz is jutott. Mindennek azonban nem sok nyoma maradt. Két nagyszabású lovas emlékműve kudarccal zárult. Francesco Sforza milánói lovas szobrának 1493-ban befejezett, hatalmas agyagmodelljét a várost megszálló francia katonák pusztították el, a másfél évtizeddel később elkezdett Trivulzio-síremlék pedig csak a tervekig jutott. Így kortárs beszámolókon, néhány saját kezű feljegyzésen és számos nagyszerű rajzon túl a szobrász Leonardóról csak keveset tudunk.A budapesti kisbronzot vonzó lenne párhuzamba állítani Leonardo meghiúsult lovas emlékműveivel, előzményeit azonban nem itt kell keresnünk. A budapesti Lovas típusa Leonardónak a firenzei városháza 1503-ban elkezdett, majd később megsemmisült falképének, az Anghiari csatának az előkészítő vázlatrajzain található. Ezek egyikén Leonardo feljegyzése arra utal, hogy a freskó bonyolult, mozgalmas csatajelenetének megkomponálásához apró viaszfigurákat használt. A budapesti kisbronz modellje eredetileg szintén ilyen kisméretű viasz lehetett, mely a felnagyítás során veszített némileg a rajzokon tükröződő drámai feszültségéből. Az invenció, az ágaskodó, extravagánsan kicsavarodó ló és lovasának erőteljes, dinamikus kompozíciója biztosan Leonardótól származik. Az azonban mára már kideríthetetlen, hogy a budapesti kisbronz öntésében maga a mester is közreműködött-e, vagy az valamelyik tanítványának a munkája.Szőcs Miriam
hu
