Jól írtál rólam, Tamás - szólt a legenda szerint Krisztus látomásképe Aquinói Szent Tamáshoz, mikor imában fordult hozzá, hogy adna jelet: igaz-e, amit nagy művében, a Summa Theologicá-ban leírt. A lírai hangú sienai gótikus festőiskola utolsó óriása, Sassetta ecsetjének "mágikus realizmusa" nyomán életre kel ez a varázslatos világ, ahol a hívő lélek nap mint nap megtapasztalja Isten valós fizikai jelenlétét a teremtett világban, s bensőséges dialógust folytat az isteni szférával. A szent most ihletért könyörög házioltára előtt, s meghallgattatik: az arany fényben megtestesült Krisztus elküldi hozzá a Szentlélek galambját. A csoda egy megannyi ismerős részlettel elevenné tett kolostorbelsőben játszódik. Az olvasópulton felejtett kódexek a barátokról mesélnek, akik máskor élettel töltik meg a könyvtárat. A háttérben pedig a kertre és abban egy kútra, a kolostori mindennapok központjára nyílik kilátás. Az apró remek egy szárnyasoltár predellájáról, vagyis a nagy képeket alátámasztó vízszintes talapzatról való. Az oltárképet a sienai gyapjúkereskedők céhe készíttette, s évente csak egyszer vették elő a céh székházában álló szekrényből, mégpedig az Oltáriszentség ünnepén. Ilyenkor a székház előtti téren állították fel, és szabadtéri misét celebráltak előtte az ünnepi körmenet részvevőinek. A hagyomány a 16. századig élt, akkor az oltár egy templomba került. Végül - mint annyi más középkori oltárképnek - az lett a sorsa, hogy darabjaira fűrészelve eladták a műgyűjtőknek.Vécsey Axel
hu
