MúzeumDigitár

Close
Close

Hansági Múzeum

About the museum

Kevés múzeum dicsekedhet olyan patinás múlttal, mint a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum. A több mint 130 esztendő alatt azonban folyamatosan változtak a működés intézményi, szervezeti keretei, illetve a gyűjtés és a feldolgozás szakmai, emberi és anyagi feltételei. Az állandó átalakulás révén — néha ellenére — a múzeum egyre inkább betölti hivatását: a város és az egykori vármegye kulturális örökségének legteljesebb gyűjteménye, amely egyszerre szolgálja az itt élők identitását és a történelmi megismerést.

A múzeum históriája a XIX. század utolsó negyedében kezdődött: ez az időszak a magyar muzeológia hőskora, amikor a megyeszékhelyeken egymás után alakultak a múzeumok. Az alapítók a tudós egyháziak és a széles látókörű, művelt polgárok közül kerültek ki, akik hazafias kötelességüknek érezték szűkebb pátriájuk, s ezáltal az ország múltjáról tanúskodó emlékek összegyűjtését és megőrzését.

A Hansági Múzeum fennállását 1882-től számítjuk, amikor néhány lelkes lokálpatrióta Ivánfi Ede (1821–1900) piarista tanár, Sőtér Ágost (1837–1905) ügyvéd és Deininger Imre (1844–1918) akadémiai tanár kezdeményezésére létrehozta a Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egyletet. Az Egylet gyűjteményét kezdetben a városházán, majd 1887-től a vármegyeházán állították ki, amelyet ekkortól kezdve illettek a Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egylet Múzeuma, avagy egyszerűen csak Mosonvármegyei Múzeum elnevezéssel. A gyűjtés, ásatások és adományok révén folyamatosan gyarapodó anyag jelentőségét Moson Vármegye közönsége 1913-ban azzal ismerte el, hogy önálló múzeumépületet emelt.

A biztató kezdeteket azonban nem követte hasonló folytatás. Az I. világháború idején az intézményt bezárták, a kiállítást felszámolták és az épületet egyéb célokra hasznosították. Az Egylet működése is szünetelt 1914 és 1920 között. A háború és a forradalmak utáni konszolidáció nyomán indulhatott meg a munka ismét a múzeumban, amelynek új — bár a korábbiaknál kisebb alapterületű — kiállítása 1921-ben nyílt meg. Moson vármegye 1923-as beolvasztásával egyidejűleg az intézményt a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelete vette át. Ekkoriban a múzeum megszüntetésének lehetősége is felmerült: gyűjteményeit a tervezett győri múzeumba kívánták beolvasztani. Bár az elképzelés nem valósult meg, az Egylet és a múzeum működése számos nehézséggel küszködött.

A II. világháború befejeztétől napjainkig terjedő időben a múzeum története — a magyar muzeológia helyzetének alakulását követve — meglehetősen kacskaringós utat járt be. A kommunista hatalomátvételt követően a múzeumot fenntartó Egyletet felszámolták, az intézményt pedig 1950-ben Hansági Múzeum néven államosították. Működtetéséről a Városi Tanács gondoskodott egészen 1962-ig. Ebben az esztendőben a városi múzeumokat a megyei tanácsok vették át, amelyek az intézményekből létrehozták a megyei múzeumi Igazgatóságokat. A Hansági Múzeum így előbb a Győr-Sopron-, majd 1990-től a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumi Igazgatósághoz tartozott. A muzeális intézmények klasszifikációját bevezető 1997. évi törvény nyomán a Hansági Múzeum előbb regionális-, majd területi múzeum státuszt kapott. 2007-ben a fenntartó Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat az intézmény szakmai besorolását közérdekű muzeális gyűjteményre változtatta, majd 2009-ben ismét területi múzeum lett. A folyamat 2011-ben megismétlődni látszott, ám még mielőtt a megyei önkormányzat ismételten közérdekű muzeális gyűjtemény besorolásra változtatta volna a Hansági Múzeum státuszát, Mosonmagyaróvár városa és a kistérség átvette az intézmény fenntartását — területi múzeum besorolással. Ezzel a Hansági Múzeum tulajdonképp visszatért gyökereihez, azokhoz a viszonyokhoz, amely az alapítás korát jellemezték: az intézmény ismét Mosonmagyaróvár illetve a történeti Moson Vármegye múzeuma lett. 2011. május 1. óta a Hansági Múzeum fenntartója Mosonmagyaróvár Város Önkormányzata.

A múzeum gyűjteményét az alapítást követő évtizedekben éremtár, okmánytár, és egyéb régiségek alkották: ez utóbbiakba mindenféle tárgyak illetve Sőtér ásatásainak anyagai tartoztak. A feltárások és az állandó kiállítás megrendezése mellett a gyűjtemény katalogizálására csupán 1913-ban került sor, amelyet külső szakember, Bella Lajos végzett el: 1534 leírókartonon vette lajstromba a műtárgyakat. A folytatás azonban elmaradt s az Egylet működésének hátralévő évtizedeiben nem készült szakszerű leltár. A két világháború között a múzeum ásatási joga megszűnt, így a gyűjtemény régészeti leletekkel sem gyarapodott tovább. Nagylelkű felajánlások s adományok révén azonban tovább tudott fejlődni az intézmény s a kiállítás képzőművészeti, várostörténeti, néprajzi és természettudományi részekkel bővült.

Az 1944/45-ös harcok jelentős károkat okoztak mind az épületben, mind a gyűjteményben: elveszett az éremgyűjtemény, megsemmisültek az I. világháborús anyagok és a természettudományi preparátumok, valamint számos pótolhatatlan néprajzi, helytörténeti s hadtörténeti műtárgy.

A kommunista hatalomátvételt követően a magyarországi műtárgyállomány jelentős részét államosították, amelyeket azután a helyi múzeumokban helyeztek el. A Hansági Múzeum műtárgy-állománya is ennek köszönhetően indult gyarapodásnak. A piaristák feloszlatott magyaróvári rendházából (1950), majd a dunakiliti Pálffy-kastély rejtekéből (1964), a magyaróvári főhercegi kastélyból (1964), és a rajkai Panos-kúriából (1965) kerültek be tárgyak. Az újraindult ásatások is jelentős leletekkel gazdagították a múzeumot. Az egykori vármegye településein folytatott néprajzi gyűjtések eredményeként nemcsak a magyar, hanem a német és a horvát nemzetiség tárgyi emlékei is bekerültek a múzeumba. 1971-ben a reformkori Czéh-féle könyvtár köteteivel gazdagodott a gyűjtemény.

A Hansági Múzeum történetében a következő jelentős lépésekre az 1980-as években került sor. 1982-ben az intézmény kezelésébe került a város legrégibb műemléképülete, a Cselley-ház, amelyben 1989-ben új kiállítások nyíltak. Az épület pincéjében római kőtárat alakítottak ki, az emeleti kiállítási termekben pedig dr. Gyurkovich Tibor páratlanul gazdag, a XIX-XX. századi magyar festészet legjelentősebb alkotóinak műveit felvonultató, országos rangú gyűjteménye kapott helyet. Az ugyanitt kialakított enteriőrök a múzeum XVII-XIX. századi képző- és iparművészeti anyagából nyújtanak ízelítőt. 1995-ben újult meg a helytörténeti kiállítás is, amely napjainkban is áll. 2012 decemberében Gyurkovics Tibor író, költő emlékszobájával gazdagodott a kiállítási paletta.

Collections

Helytörténeti Gyűjtemény
Gyurkovich Gyűjtemény
Gyurkovich Képzőművészeti GyűjteményShow objects [158]Search inside the collection Objects on timeline Objects on map
Gyurkovich Porcelán GyűjteményShow objects [58]Search inside the collection Objects on timeline Objects on map
Néprajzi GyűjteményShow objects [51]Search inside the collection Objects on timeline Objects on map
Képző- és Iparművészeti Gyűjtemény
Régészeti Gyűjtemény
Fotótár
Könyvtár
Adattár

Objects