A kiállítás leírása
A „Falu-Képek” ikerkiállítás a „(néprajzi) fotók” és az „(irodalmi) ideák” ütköztetésével idézi meg az egykor volt vasi falvaknak az 1950 előtti, mára letűnt, hagyományos falu képét, másrészt múzeumi párbeszédbe helyezi ezeknek a vidéki helyeknek, épületeknek és a velük kapcsolatos népies elképzeléseknek a leghitelesebben és legkomplexebb módon működő bemutatóhelyét, a Vasi Múzeumfalut. Ezek legfontosabb eszközei a Savaria Múzeum gazdag néprajzi fotógyűjteményének azon válogatott darabjai, amelyek az 1900-as évek elejétől dokumentálják magukat az egykor volt (1) vasi falvak népi építészeti hagyományait (épületek, udvarok, utcák stb. felvételei), valamint a tájban élő embert, annak változatos kultúrájával. Akárcsak magának (2) a Vasi Múzeumfalunak is a múzeumtörténetét. Tulajdonképpen ezt a két hangsúlyos témát – az „eredeti” és a „másolat” épített örökség értelmezhetőségének kortárs problematikáját – egészíti ki tematikailag egy harmadik, amely az egyes szakmailag értékes (3) tradicionális építészeti jellegzetességek hangsúlyozására (tetőformák, héjazatok, oromzatok, tornácok, nyílászárók, falak, vasalatok stb.), illetve azok múzeumpedagógiai célú hasznosítására törekszik. Ezek a tematikus egységek felfedezhetők az ikerkiállítás mindkét helyszínén.
A Vasi Skanzenben megépült képlabirintust 2013. november 20-án adtuk át a szezonnyitó 17. Szent György Napi Vásár keretében. Ebben a rendhagyó tárlatban négy fő tematikus egységben (falusi emberek, hagyományos gazdálkodás, hagyományos állattartás, a tervezett II. ütem eredeti népi épületei) láthatóak speciális technikával óriásira nagyított néprajzi fényképfelvételek, összesen 30 db fotó. Ez a szabadtéri kiállítás 2013. április 20-tól 2013. november 15-ig tekinthető meg.
A szabadtéri kiállítás „ikerpárja” 2013. november 7-én nyílt meg a Savaria Múzeum Dísztermében. A zártterű időszaki kiállítás kulcsmotívuma az a három óriásira nagyított ún. white cube („fehér kocka”), amik olyan nemzetközileg népszerű, főként kortárs képzőművészeti kiállításokban alkalmazható látványelemek, amelyek megfelelő belső építészeti megoldásként képesek felületeket biztosítani a tematikusan vetített fényképfelvételeknek, illetve a hangzóanyagokon hallható „szóképeknek”, vagyis irodalmi alkotásoknak. A kiállítás szép jelképe annak, ahogy a Savaria Múzeum kezdeti időszakából, az 1900-as évek elejétől egészen az 1960-as évekig eljutott a Vasi Skanzen gondolata a megvalósításig, az 1973. augusztus 20-i megnyitóig.