1872. április 11-én Pauler Tivadar vallás- és közoktatásügyi miniszter életre hívta a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságát (1881-től Műemlékek Országos Bizottsága – MOB). Szakmai irányítója Henszlmann Imre művészettörténész, régész lett, aki alaposan ismerte az európai műemlékvédelem újabb irányait. A miniszter a bizottság feladatává tette: „megtudni, mennyi és miféle nemzeti emlék létezik még Magyarországon; ezeket feljegyzi, lajstromozza és osztályozza, de faladata oda törekedni is, hogy ezen emlékek történelmileg vagy művészileg érdekes része fenntartassék, stílszerűleg tataroztassék, kiegészítessék, ha lehet felépítessék s mindez történjék úgy, hogy amellett a magány jog, ha netalán valamely emlék ez alá esnék, csorbát ne szenvedjen.” Forster Gyula irányításával a MOB olyan szakhivatallá vált, amelynek működéséhez több példamutató műemlék helyreállításon túl az ország épített és tárgyi örökségének 1905-ben és 1906-ban közreadott, mindmáig legteljesebb katalógusai köszönhetők, Gerecze Péter kitartó szorgalommal dolgozta fel a MOB irattárának és gyűjteményeinek anyagait, illetve a rendelkezésére álló szakirodalmat. 1918-ra elkészül az ország első hivatalos műemlékjegyzéke is.
A 19. század végétől a műemlék-helyreállításokban egyre nagyobb hangsúlyt kapott az eredetiség tiszteletben tartása, amely Gerevich Tibor elnöksége idején vált igazán uralkodóvá.
A Bizottság 1949-ig volt hivatalban, felügyeletét végig a vallás- és közoktatásügyi miniszter látta el. 1949-ben az első műemléki törvény hatályát vesztette, a területet fél évszázadon át törvénynél alacsonyabb rangú rendeletekkel szabályozták. Szervezeti állandóságot az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) 1957. évi létesítése hozott.
Forrás: https://memmdk.hu/intezmenytortenet
)