Vida Zsuzsa
üvegtervező
Komárom, 1944-04-13
1957–1958: komáromi képzőművész kör; rajztanára: Angyal Kálmán festőművész. 1963-1969: Iparművészeti Főiskola, Prága, mestere: Stanislav Libenský, Karel Vanura. 1958–1962: budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium, üvegdíszítő szak; szaktanárai: Báthory Júlia és Szabó Gyula, rajztanára Újváry Lajos. Érettségi után ösztöndíjat nyert a prágai Iparművészeti Főiskola glyptika szakára. 1962–1963-ban cseh nyelvet tanult a prágai November 17. Egyetem hallgatójaként Hamr-ban. A Főiskolán először általános plasztikai képzésben vett rész Malejovsky és J. Adamek irányításával, majd az első év sikeres befejezése után a tanszék másik üveges műtermébe ment át, ahol a formatervezésen kívül a maratással és az üvegfestéssel ismerkedett meg. 1969-ben üveg szakon diplomázott, diplomáját Akadémiai festő címmel szerezte. Diplomavédésének éve, 1969 óta tanít a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium /Szakközépiskola üveg szakán a szakot alapító Báthory Júlia meghívására, akinek programját a külföldön szerzett tapasztalataival törésmentesen vitte tovább. 1970 és 1984 között az üveggyári rajzoló szakosztály vezető tanára, majd 1987-től az üvegszakosztály vezetője. Pedagógiai tevékenysége mellett rendszeresen részt vett az 1970-es évek ipari termékfejlesztési pályázatain. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, 1972-től a MAOE, 1978-tól a MKISZ, 1996-tól pedig a Magyar Üvegművészeti Társaság tagja. Dísztárgyakat, üvegplasztikákat, üvegablakokat alkot, a fúvott és a csiszolt plasztikák egyként jellemzők munkásságára. Többféle technika, többirányú kísérletezés jellemzi alkotásait. Pályakezdése idején, a prágai tanulmányok végén absztrakt, lebegő formákat festett a nagyméretű üvegedényekre. Az itthon készült művek közül jellegzetes plasztikai alkotások a pörgetett üvegek, valamint az üvegtechnikával készült Üvegcső sakkfigurák, a Forgatható vázák (1983), vagy a gázlángnál alakított Dámák (1979-1981) idolszerű változatai, a fúvott, rétegelt Gyűrű objektek. Első jelentős murális megbízása, a Hullám c. (1980) üvegcső szökőkút a padló síkjából lágyan kiemelkedő és eltűnő “vízhullám”. Galambok c. (1983) festett üvegképe figurális kompozíció, amely egyben harmonikus, kidolgozott, kék-szürke színkompozíció. A 80-as, 90-es évek művészetére is az organikus, nonfiguratív, plasztikai jellegű formaadás jellemző. (artportal.hu)
hu
)
